Az interjú elkészült. Következik a fényképezés. Erdei János feláll, a tükörhöz lép, megfésülködik, kisollót vesz elő, megigazítja bajuszát. Elnézést, hogy a krónikás benyit a riportalany „kékszakállú herceg várának” hetedik szobájába és kilesi titkát, de ez talán nem is titok, hozzátartozik a 83 éves juhász életviteléhez. Ahhoz, hogyha valami maradandó készül (fénykép), annak a legjobbnak kell lennie. Nincs ebben semmi különös, egész életében erre törekedett. A kérdésekre adott válaszaival is.
Hajdúnánáson születettem 1935. március 22-én. Nagyszüleim és szüleim ugyanúgy juhászattal foglalkoztak, mint egész életemben én, itt Hajdúnánáson. Apám, ahogy visszaemlékezem a gyerekkoromra, feles juhász volt. Három évre kötött szerződést 250 anyajuhára úgy, hogy egy másik gazda területén legeltetett, és hajtotta hodályba a juhokat, de az az ember azt is vállalta, hogy egész éven át ellátja takarmánnyal az állatokat. Mindezt a haszon feléért. A szerződés azt is tartalmazta, hogy lejártakor, 3 év múlva a birkát is megfelezik. Az én apámnak nagyon jó volt ez a megoldás.
Gyulai György Erdei Jánossal készült interjúját lapunk júniusi számában Juhászkampó rovatában olvashatják.
