A szélsőséges időjárási körülmények és a bálacsomagolási technológiák terjedése napjainkban arra késztetnek bennünket, hogy a legfontosabb szálas zöld takarmányainkat ne csak széna formában raktározzuk, hanem az erjesztéses technológiát is alkalmazzuk.
Az erjesztéses technológiák kezdeti formája a szilázskészítés, ami az eredeti nedvesség tartalommal történő tartósítást jelenti. A zöld takarmányok zsenge állapotban kevés szárazanyag tartalommal rendelkeznek, ennek következtében kicsi a fermentálható szénhidrát tartalmuk is és csak kevés tejsav képződik, ami nem biztosítja a jó eltarthatóságot. A kései kaszálás esetén nő a szárazanyag-tartalom, de ezzel párhuzamosan a rosttartalom is. A rost növekedése, különösen a lignin frakciók gyarapodása viszont rontja az emészthetőséget.
