Fülöpszálláson 1950-ben második gyermekként született. Nővérével, húgával és öccsével együtt gyerekeskedett. Hamar fel kellett nőnie, az iskolából már dolgozni és birkát nyírni járt. 16 évesen Dunántúlra ment mint vándorjuhász. 5 éven keresztül télen-nyáron az ég alatt vándorolva legeltetette szülei birkáit és a bértartott juhokat. Valóban bejárta Tolnát, Baranyát a juhokkal.
1973-ban megnősült és hazaköltözött. Feleségével együtt otthon folytatta a juhászatot. Soltszentimrén kezdték közös életüket nagyon szegényesen, akkor már a saját és vállalt nyájukat bérelt legelőkön legeltették.
Született két fiú gyermekük, László és Sándor. Az élet nagy ajándékának tekintette, hogy három gyönyörű kis unokája született. A nagyon kitartó és kemény munka meghozta gyümölcsét. A ‘90-es évektől saját földeken tudta legeltetni saját állományát. Közben gyermekei felnőttek, az iskolákat elvégezték, segítették a gazdaság fejlődését. Vállalkozását közel 44 éve fejlesztette feleségével. Súlyos cukorbetegsége miatt speciális étrendet kellett biztosítani számára. A precíz munka révén 2012-ben megkapta a Magyar Juh-és Kecsketenyésztő Szövetség Bemutató Mintatelep címét. Ennek keretében segítette az érdeklődők ismereteinek bővítését, saját példáján keresztül mutatta be az eredményes juhászat működtetésének lehetőségét. Szakmai ismeretének bővítése érdekében a Merinó Világszövetség konferenciájának keretében szervezett túrán 12 napot töltött Dél-Afrikában.
2005 óta tagja a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetségnek, munkájával hozzájárult a magyar merinó fajta megőrzéséhez, fenntartásához.
Emlékét megőrizzük.
A magyar merinó a kedvenc
Néhány héttel halála előtt egy juhászokról szóló sorozat első részeként készült a következő riport Gudmon Lászlóval és családjával. Bár már kórházban készült vele az interjú, nem gondoltuk, hogy a nekrológgal együtt kerül az újságba.
Szerencsés ember az, aki gyermekkorában el tudja dönteni, milyen mesterséget válasszon. Ilyenkor rendszerint
a szeretett szakmára sikerül rátalálni. Az ilyen ember élete, nemcsak a gyermekei, hanem mások számára is például szolgál. Ez történik Gudmon Lászlóval, aki szinte már gyerekkorában ismerte azt a tanyát, amelyik az évtizedek alatt Gudmon-farmmá, juh törzstenyészetté, bemutató mintateleppé nőtte ki magát. Ma már – talán nem nagy szó – csodájára járnak a mérete, az egyszerűsége, a célszerűsége, a berendezettsége, a felszereltsége miatt. Itt mintha semmi nem lenne felesleges, de, ami kell, az minden megvan.
