„A túlélés nem a legerősebb, de nem is a legintelligensebb fajnak adatik meg, hanem annak, amelyik leginkább képes alkalmazkodni a változásokhoz.” írta Charles Darwin az 1859-ben megjelent a Fajok eredete című korszakalkotó művében.
Ez a régi felismerés bizony most is igaz, amikor szinte minden folyamatosan változik körülöttünk. Igaz ez az időjárásra (most jött a hír, hogy Szicíliában 48,8 °C fokot mértek, ami európai rekord), a piacokra (ki gondolta volna tavaly aratáskor, hogy 2021-ben a 70 Ft/kg körüli búzaáraknál is még kivárnak majd
a termelők az értékesítéssel) és az agrárpolitikára is.
Már több alkalommal foglalkoztunk e lap hasábjain klímaváltozással, állatvédelemmel, állatjóléttel kapcsolatos kérdésekkel, és ezek a témák egy darabig még minden bizonnyal napirenden maradnak.
Figyelve az Európai Bizottság és Parlament tevékenységét, kommunikációját és persze összetételét, nem tud sikeresen lobbizni az állattenyésztőiért az a tagállam, amelyik (nem csak a hosszú, de a rövid távú) agrárpolitikájában és a jövőre induló nemzeti vidékfejlesztési stratégiájában nem veszi figyelembe a Zöld megállapodásban és az ehhez kapcsolódó többi dokumentumban rögzített elveket és célokat.
Lehet és kell is vitatkozni az elérendő célszámokkal, amiket maga a Bizottság is nagyon ambiciózusnak tart, és amikről nekünk az a véleményünk, hogy elsődlegesen a gazdákra, de végsősoron minden európai emberre nézve életveszélyes kísérletbe kezdett a testület az Európai Parlament nyomására, és a tagállamok többségének akarata ellenére.
Nem először fordul elő a történelemben, hogy a politikai akarat (legyen Európa a legzöldebb kontinens) a gazdasági érdekeket (legyen minél nagyobb a profit) felül kívánja írni, de az nem lenne jó, ha ennek legelső vesztesei a gazdák lennének. Előző lapunkban írtunk róla, ezért most nem részletezem a nagy szennyező ágazatok és gazdasági szereplők érdekeit és ráhatását a globális folyamatokra.
Meg kell találni a kiutat ebből a zsákutcának látszó folyamatból, amikor a globális piacokért folytatott harcban néhányan jól járnak, a többség pedig tönkremegy, nem beszélve az emberek (vagy ahogyan a gazdasági szereplők hívnak bennünket: a fogyasztók) egészségének és környezetének rombolásáról.
Nagyobb figyelmet és támogatást kell szentelni a gyepre alapozott állattartásra, az állatjóléti, állatvédelmi, állategészségügyi, levegő- és klímavédelmi fejlesztésekre, beruházásokra, K+F programokra, és az egész agrárstratégiánk középpontjába a zöld állattenyésztést kell helyezni. Enélkül nem leszünk sikeresek a nemrég indult uniós költségvetési ciklusban, és nem tudjuk kihozni a maximumot az amúgy erősen korlátozott lehetőségeinkből!
A magyar kormánnyal, a döntéshozókkal közösen meg kell találnunk azokat a zöld megoldásokat és támogatási módokat, amelyekkel a magyar állattenyésztés legfontosabb küldetését, a magyar emberek jó minőségű, egészséges élelmiszerrel való ellátását biztosítani tudja úgy, hogy a szeretett állataink tartási, szállítási és vágási körülményei folyamatosan javulnak, a teremtett környezetünket megóvjuk a jövő generációi számára, és a gazdák megélhetése biztosított!
Dr. Wagenhoffer Zsombor
