Az elmúlt évtizedben felerősödtek és egyre agresszívebbé váltak az állattenyésztés, illetve a gazdák elleni támadások. Van több megoldásra váró fontos kérdés (a klímaváltozásnak és a biodiverzitás csökkenésének lassítása, egészséges, környezetkímélő étrend és életmód kialakítása, állatjólét), ám ezeket a legtöbbször nem szakmai alapon, hanem érzelmi vagy politikai indíttatásból akarják megközelíteni és megoldani.
Szakmai szemmel nézve ezekre a kihívásokra vannak és adhatók értelmes, hatékony válaszok. Az állatitermék-előállítás egyre hatékonyabb, a fajlagos környezetterhelés negyedével-ötödével csökkent az elmúlt harminc évben az EU tagállamaiban. A genetika és a technológiák fejlődése óriási lehetőségeket ad a kezünkbe, melyek megvalósításához persze pénzre van szükség.
Az Európai Bizottság és a Parlament ahelyett, hogy a szakmával folytatna értelmes párbeszédet, és ezekre alapozva hatékony, ösztönző rendszereket és a termékpályák szereplői között a jelenleginél igazságosabb jövedelemelosztást lehetővé tevő szabályozást alakítana ki, a valós élettől teljesen elrugaszkodott gondolkodással és hangzatos kommunikációval próbálja az emberekkel elhitetni, hogy a világ a vesztébe rohan, és ettől csak az általuk felvázolt módon tudunk megmenekülni. Ilyen próbálkozás a Zöld megállapodás (Green Deal) és a Termőföldtől az asztalig (Farm to Fork), valamint a metánstratégia is, amikről ebben a lapszámunkban is írunk.
MI, ÁLLATTENYÉSZTŐK ÉS MEZŐGAZDÁSZOK CSAK A TERMÉSZETTEL SZERVES EGYSÉGBEN ÉS HARMÓNIÁBAN TUDJUK ELKÉPZELNI A MUNKÁNKAT.
Nem hiszem, hogy van közöttünk olyan, aki a környezet tudatos tönkretételével akarna gazdálkodni, de ha mégis, azokat nagyon gyorsan kiveti a szakma maga közül.
Sajnos a „zöld kérdéseket” túlpolitizálják, amit jól mutat a (haragos) zöldek előretörése Európa-szerte. Sokszor komoly befolyással rendelkező érdekcsoportok vagy óriásvállalatok állnak az ártatlannak tűnő és nemes célokat zászlójukra tűző civil kezdeményezések mögött.
Elgondolkodtató, hogy miközben az üvegházhatású gázok kibocsátásából az EU-ban az állattenyésztés alig több mint 7 százalékkal részesedik (a világátlag 14,5%), a fennmaradó 93 százalékért felelős ágazatokról mint pl. az energiatermelés, a közlekedés és az ipar, miért esik viszonylag kevés szó.
A jóléti társadalmakban az emberek eltávolodtak a természettől és a gazdálkodástól, az elvárosiasodott polgároknak nincsenek saját tapasztalataik arról, hogy milyen körülmények között folyik a növénytermesztés, állattenyésztés, kizárólag a médiából vagy mások elbeszéléseiből merítik „tudásukat”. Ezért is könnyű őket félrevezetni, illetve nemes ügynek látszó, nagyon kártékony akciók mellé állítani.
Az ágazatunkat érő támadások visszaverésének egyik legfontosabb eszköze a kommunikáció. Több hiteles információt és jó példát kell megosztani az online térben úgy, hogy az eljusson legalább annyi emberhez, mint amennyihez a szélsőséges nézetek. A Zöld megállapodás, a Termőföldtől az asztalig és a metánstratégia mellett ez a legnagyobb kihívás, ami a következő évtizedben előttünk áll.
