Javában tavasz van, ébred a természet és ébredezik a magyar gazdákban az egyre kilátástalanabb helyzetük miatti düh. Márciusban és áprilisban több alkalommal más-más helyszínen tüntettek a tejtermelők, akik a hatóságoktól (NÉBIH, NAV), illetve az Országos Kereskedelmi Szövetségtől (OKSZ) a piac megtisztítását követelik.
A tejpiac soha nem látott válságban van. A termelés világszintű bővülése, amit elsősorban az EU és az USA termelésének növekedése eredményez, még mindig nem állt meg, a kereslet fellendülése ugyanakkor nem olyan mértékben indult el, mint azt várták, így a recesszió elhúzódása vetíthető előre. Arra, hogy ennyire mély válság alakul ki – ha bevallják, ha nem – még a jól informált agytröszt csoportok sem gondoltak. Globalizált piacról lévén szó a probléma világméretű, ám a sokak által hangoztatott szép (számomra inkább üres) szavaknak, mint a „globális megoldások” vagy „európai összefogás” stb. szinte semmi realitása nincs. A nemzeti szintű intézkedésekkel viszont az a „gond”, hogy amik igazán hatékonyak lennének, azok nem összeegyeztethetők az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának elvével. Maradnak az önkéntes megoldások mint pl. az értékesítési szövetkezetek alakítása, ill. meglévők bővítése, a termelés önkorlátozása, megkülönböztetett felvásárlási árak alkalmazása, az egyedi címkézés stb.
Európa több országában is vannak ilyen jellegű próbálkozások. Hollandiában egyes termelői csoportok arra kérték a termelőket, hogy a tavaly év végi szinten tartsák a termelést, ne növeljék tovább. A kezdeményezéshez a csoport tagjainak 60 százaléka csatlakozott. A holland mezőgazdasági minisztérium a nitrát és foszfát kibocsátás szabályozásának szigorítását tervezi, ami a termeléscsökkenés irányába fog hatni. Angliában az egyik áruházlánc a szövetkezetbe tömörült termelőktől magasabb áron veszi át a tejet, továbbá nagyobb felirattal hívják fel a fogyasztók figyelmét a hazai eredetű tejre. Franciaországban a szupermarketek egy része a saját címkés termékeihez beszállított tejért magasabb árat fizet, a feldolgozók pedig vállalták, hogy ezt a többlet pénzt visszaáramoltatják a termelőknek. Belgiumban a kereskedők önkéntes alapon ún. stabilizációs alap létrehozását kezdeményezték, amelybe kereskedők és termelők fizetnének be a piaci helyzettől függően. Az ötlet nem aratott osztatlan sikert. Spanyolországban tavaly év végén néhány termelői csoport megállapodott a kereskedőkkel, hogy növelik a szerződéses időszakok hosszát, a csomagoláson hangsúlyozzák a tej származási helyét, növelik a magasabb feldolgozottságú termékek körét. A megállapodás hatására pár centet emelkedett az ár decembertől, aztán pár hónap után most újra esni kezdett.
A magyar tejtermelők is megfogalmazták követeléseiket, amelyeket az április 4-én tartott tehén felvezetéssel nyomatékosított tüntetésen át is adtak az OKSZ, a NÉBIH és a NAV képviselőinek. Ezekről részletesen lapunk hasábjain olvashatnak.
Válságban van mind a tej-, mind a sertéságazat, ebben minden szereplő egyetért. A tejtermelők tüntetései amellett, hogy a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a migráns helyzet és az offshore botrányok mellett ráterelték a tejágazatra, arra is jók voltak, hogy egyre több kollégában felszínre hozzák a túlélés zálogát jelentő, bennük szunnyadó akaratot az összefogásra.
Wagenhoffer Zsombor
