Magyarországon a tenyésztés-szervezésnek komoly hagyománya van, úgyis mondhatjuk állattenyésztő nemzet vagyunk. Hazánkban már a XVIII. század végén megkezdődött a tudatos és szervezett állatnemesítés, a tenyésztési adatok gyűjtése, elemzése. Tenyésztés-szervezésünk a XX. század első felében világszínvonalú volt. A fejlődésben komoly törést jelentett, amikor 1948-ban megszüntették az addig sikeresen működő rendszert és mindent központi irányítás alá vontak. A hetvenes években figyelemreméltó fejlődést a nyolcvanas évek közepétől a hanyatlás követte. A rendszerváltás után, gyorsan megindult a tenyésztés társadalmasítása, az ezredfordulóra kialakult az újkori tenyésztés-szervezési rendszer. A tenyésztőszervezetek között egyre nagyobb különbségek tapasztalhatók, miközben a globalizáció és az EU egységesítési, ill. liberalizációs törekvései újabb és újabb kihívások elé állítják a tenyésztési ágazat szereplőit. A jövőben akkor lesznek sikeresek a hazai tenyésztőszervezetek, ha a bevételeik mind nagyobb hányadát a fejlesztéseikre használják föl, és ennek révén egyre több hasznos szolgáltatást tudnak nyújtani tagjaiknak, amivel a tenyésztés jövedelmezőbbé válik. Wagenhoffer Zsombor összeállítását a Fésüs László és Wagenhoffer Zsombor azonos című előadásáról novemberi lapunkban találják.
