Az előző lapszámban megjelent cikkben azzal foglalkoztam, hogy a kérődző és a monogasztrikus állatok fehérje szükséglete között célszerű különbséget tenni. Ez igaz a kielégítés módjára is, mert a kérődzők fehérje igénye jelentős mértékben tömegtakarmányokkal biztosítható, a monogasztrikusoknál pedig meghatározó jelentőségű az abraktakarmányok fehérje tartalma.
A tömegtakarmányok hazánkban a gyepek zöld tömegéből, siló kukoricából és lucernából származnak. Kedvező időjárás esetén a másodvetésű kukorica és napraforgó csalamádé is számításba jöhet. A többi tömegtakarmány, bele értve a melléktermékeket is (kukoricaszár, szalmák, stb.) a fehérje ellátás szempontjából nem bírnak különösebb jelentőséggel. A gyepek fehérje tartalma a botanikai összetétellel, trágyázással és a betakarítás (hasznosítás) idejével függ össze
