Február 2-án nagy veszteség érte az állattenyésztő társadalmat. Váratlanul elhunyt Dr. Korchma Csaba okleveles agrámérnök, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Szarvasmarhatenyésztési és Tenyésztéshigiéniai Osztálya nyugalmazott csoportvezetője.
Korchma Csaba 1946. november 26-án született Székesfehérváron, édesapja Korchma Pál gyógyszerész, édesanyja Bezdek Natália tanítónő.
Általános iskoláit Bodajkon és Budapesten végezte, a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, Budapesten érettségizett 1965-ben. Felvételt nyert a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karára, ahol agrármérnök diplomát szerzett 1970-ben.
Az államvizsga megszerzése után első munkahelye a Tiszakécskei „Új Élet” MGTSZ volt, ahol 1971-1974 között dolgozott ágazatvezetőként, illetve szarvasmarha telepvezető munkatársként.
A szakma iránti lelkesedése és buiatriai tudományág iránti elkötelezettsége arra inspirálta, hogy munka mellett Gödöllőn 1975-ben szarvasmarhatenyésztési szakmérnök diplomát szerzett. Kedves témája, a húshasznú szarvasmarhák ivadékvizsgálati eredményeinek tudományos igényű feldolgozásával az Alma Mater keretében 1986-ban egyetemi doktori címet szerzett.
1974 februárjától került az Országos Állattenyésztési felügyelőség (OTÁF) Szarvasmarhatenyésztési Osztályára, ahol főelőadóként dolgozott. Feladatkörébe tartozott többek között a törzstenyésztési munka ellenőrzése, a bikanevelő tehenek kiválasztása és kijelölése, valamint a tenyészbika jelöltek minősítésében való közreműködés. Közben sikerrel zajlik a fajtaváltás, az STV állomásokon
a gömbölyded zsemletarkákat egyre inkább a nyurga feketetarkák hada váltja fel.
Szakmai pályafutását ettől kezdve töretlenül az OTAF jogutódjainál is folytatta. Habár munkakönyvében egyre bürokratikusabb nevű hivatalok sorjáztak, ő szakember maradt, a szó legnemesebb értelmében.
A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalban az irányító-, illetve a központi főfelügyelői munkakör betöltésével ellenőrizte a kettős-, és húshasznosítású tenyészbika jelöltek saját teljesítményvizsgálatait, továbbá feladata volt irányítani és ellenőrizni a területi szarvasmarha tenyésztési főfelügyelők munkáját. Mindezek mellett szervezte és irányította a szarvasmarha egyed azonosítási és nyilvántartási rendszer (ENAR) területi tennivalóit is.
Munkáját mindenkor a felelősségtudat, magas szakmai és erkölcsi elkötelezettség jellemezte. Döntéseit megfontoltan, a szakmai érvek-ellenérvek rendszerbe állításával, gondos mérlegeléssel hozta meg.
Emellett egy homo ludens volt, akit a biológia, zoológia iránti privát érdeklődése egész életében elkísért. Terráriuma lakóiról rendszeresen közölt számunkra intimitásokat.
Habár felkészültsége erre messzemenően diszponálta volna, soha nem vágyott hivatali karrierre, szuverén egyéniség volt, véleményét sem rejtette véka alá. Elismerést és megbecsültséget elsősorban a szakmai közegtől kapott, így közreműködött a Szarvasmarha Teljesítményvizsgálati Kódex (2002) létrehozásában, közreműködött az OMÉK, valamint az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok tenyészállat show bírálataiban. Ezek a meghívások nyugalomba vonulása után (2010) is folytatódtak, ami azt jelzi, hogy szakértelmére hagyatkozások nem a pozíciójának, hanem kivételes személyének szóltak.
Munkásságának megbecsülése jeléül több díjat is kapott, amelyek egyaránt méltatták a szakértelmét, az elköteleződését és a mezőgazdasági szakma iránti lelkesedését.
A Magyar Szarvasmarha Tenyésztők Szövetsége 1999-ben Csukás Zoltán-díjjal jutalmazta, a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete 2010-ben a „Magyartarka fajtáért” emlékérem kitűntetésben részesítette. Állami elismerés – ami sokat váratott magára – tavaly október 23-án következett be, amikor a földművelésügyi miniszter Életfa bronz fokozatában részesítette.
Korán hagytál itt bennünket, Csaba! Az az állatfaj, ami mellett gyakornokként elkötelezted magad, pályafutásod során érte meg a legszámottevőbb változásait. Részese voltál a sikereknek és kudarcoknak. Mindig azt vallottad, hogy úgy kell tenni a dolgunkat, ahogy lehet, ahogy hagyják, céltudatosan szuverén módon.
Erre lett volna még szükségünk, a világ szegényebb lett nélküled.
Emlékedet megőrizzük.
dr. Flink Ferenc
