Kedves Gyula, fájó szívvel búcsúzunk tőled!
Simon Gyula halálával elvesztettünk egy nagy embert, egy igaz embert, a magyar és a közép-európai régió sertéságazatának kiemelkedő és meghatározó alakját.
Gyuláról a családi legendárium szerint 1961-ben készült az első fotó, melyen egy sertés mellett áll. Ekkor még csak 2 éves volt, valószínűleg ekkor érintette meg a sertéstenyésztés és az állatok szeretete, mely egész életét végigkísérte.
Sajnos váratlan távozása megakadályozta azt a legjelentősebb változást, melyet még személyesen szeretett volna véghez vinni, hogy együtt dolgozhasson kiszemelt utódjával, és személyesen adhassa át az óriási, hosszú évtizedek során megszerzett szakmai tudását és kapcsolati hálóját, ahogyan azt ő szerette volna.
Távozásával, hirtelen halálával nagy űrt hagyott maga után, azonban arra a sziklaszilárd alapra – melyet munkásságával, elkötelezettségével létrehozott – tudunk és kell építkeznünk, hogy méltó módon továbbvigyük, ápoljuk és megőrizzük szellemi és szakmai örökségét, amit maga után hagyott.
