Egyszer egy kedves ismerősöm azt kérdezte tőlem: minek szakember az állattenyésztéshez? Ehhez mindössze nőivarú és hímivarú egyedekre van szükség, a többi részét a feladatnak pedig ha hiszem, ha nem, vígan meg fogják oldani nélkülünk is az állatok – mondta. Természtesen nem szakmabeli személy, noha félig igaza van. De csak azért, mert nem tudja, hogy a tenyésztő és a szaporító között óriási különbség van! Amire ő gondol, az a szaporító, azonban a tenyésztőnek jóval több feladata van ebben az egyszerűnek tűnő mechanizmusban. Például a tenyésztő munkája a tenyészállatkiválogatás, amely már szigorú szempontok alapján végzett, igencsak szakmai feladat. Ám a genetikai előrehaladáshoz elég lehet a szelekció? Ha feltételezzük, hogy a válasz igen, akkor milyen szisztéma alapján kell ezt véghez vinnünk? Milyen alaposak ismereteink ahhoz, hogy megfelelően válogassunk? Milyen módszert választunk, és milyen metódust követnek a világban? Egyátalán hogyan épül fel a szelekciós séma és a teljesítményvizsgálat környezetünkben? Erre keressük a választ az alábbi fejezetekben.
