Családom juhászattal 1986 óta foglalkozik. Az elmúlt 38 év alatt elmondhatom, hogy szeretett ágazatunk sok mindenen ment keresztül és a változásokat egészen közelről élhettem át.
A 80-as évek végétől a legtöbb „kolhoz típusú” juhászat, gazdaságossági mutatója negatívba fordult. Hogy ez valós, vagy mondvacsinált volt, abban most nyilvánosan nem szeretnék állást foglalni. Az viszont tagadhatatlan, hogy a juhászat, a legtöbb helyen nem tartozott a legkedvesebb ágazatok közé. Azon helyeken, ahol a vezetőknek szívügye volt, ott kialakítottak törzstenyészeteket is, amelyekben állami ráhatással, a politikai irányzatnak megfelelően folyt a termelés. A juh olyan állat, amelyről hatványozottan elmondható, hogy a „gazda szeme hizlalja a jószágot”. Tehát létfontosságú dolog volt már akkor is, hogy az ágazatban dolgozó emberek milyen szemlélettel voltak felruházva. Mert akkor, még voltak olyan JUHÁSZOK, akik akartak dolgozni és volt bennük felelősségtudat is. A pásztorkodás külön tudománynak számított, amely apáról fiúra szállt.
