Hídlás - Nyílt levél a miniszternek

Egy elkeseredett sertéstartó levelet írt az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszterhez. Írását az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Tisztelt Bóna Szabolcs Miniszter Úr!

Az Agrárágazat új mezőgazdasági magazinjában megjelent interjúja alapján úgy értelmezem, hogy az ágazati válság okozta problémák finanszírozásának terhe alapvetően a termelőkre hárul!

Egyetértek Önnel abban, hogy a gazdaság alapvetően arról szól, mit éri meg gazdaságosan termelni, és mit nem. Amit gazdaságosan elő lehet állítani, azt termelni kell, amit pedig tartósan nem éri meg, attól előbb-utóbb meg kell válni. 

Kérdés azonban, hogy a tisztesség vonatkozásában milyen piaci környezetben kell ezt a döntést meghozniuk a termelőknek.

Fontos ugyanis látni, hogy az uniós csatlakozás óta Magyarország jelentős részben levezető piaccá és alapanyag-termelővé vált. Ennek nem kizárólag az ösztönző intézkedések hiánya vagy a magyar vállalkozók életképtelensége az oka, hanem az is, hogy a magyar termelők tőkeerőben, szervezettségben és piaci pozícióban is jelentősen eltérő szereplőkkel kerültek versenyhelyzetbe. A fejlett, kiválóan szervezett feldolgozóiparral és kiskereskedelmi láncokkal rendelkező országok szereplőivel szemben a hazai termelők sok esetben tartós hátrányból indulnak.

Ez az egyenlőtlenség ma is jelen van, és a magyar tej- és húságazat válságának jelentős részben ez az egyik alapvető oka. Mondom ezt annak tudatában, hogy egész Európában problémák vannak ezekben az ágazatokban. Magyarország azonban ezekben a termékkategóriákban összességében nem túltermelő, hanem nettó importőr. Különösen nehéz elfogadni, hogy a hazai termelőknek olyan európai piaci többletek következményét is viselni kell, amelyek kialakulásához semmi közük nincs!

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ezek a folyamatok nem a jelenlegi kormányzat döntéseinek következményei. Ugyanakkor termelőként nem szeretnék különbséget tenni abban, hogy az állam felelőssége melyik kormányzati ciklushoz kapcsolódik. Aki országot vezet, annak az örökölt problémák kezeléséért is felelősséget kell vállalnia. Az állami felelősség nem ér véget a kormányváltással.

Ebből következően nem tudom elfogadni azt a kijelentést, hogy nincs annyi pénz, amellyel a mezőgazdaság problémáit orvosolni lehetne.

Az állam pénzügyi mozgástere nem kizárólag adottság, hanem gazdaságpolitikai döntések eredménye. A kérdés az, hogy milyen célokra, milyen prioritások mentén és milyen várható gazdasági hasznosulással fordítjuk a rendelkezésre álló forrásokat. 

Vannak ágazatok, amelyekben a megfelelő környezet kialakításával a többletpénzek igenis jól hasznosulhatnak!

Korábbi interjúiban komplex gondolkodásmódot és racionális szemléletet tükröztek a mondatai. A levelem apropójául szolgáló interjújából viszont számomra olyan kormányzati szemlélet rajzolódik ki, amely a források mértékét és elosztását illetően túlságosan szűk mozgástérben gondolkodik, és mellőzi az empátiát. 

Pénzzel lehet pénzt csinálni! Ön ezt nagyon jól tudja, hiszen komoly vállalkozói múltja van. Úgy gondolom, hogy a gazdasági miniszter is tudja, és talán a pénzügyminiszter is, ha kap elég mozgásteret. 
Nem tudom, ki szabja meg a mozgásteret, de kérem, álljon a sarkára, és képviselje határozottabban az agrárium érdekeit! 

Ne essen elődje hibájába! 

Természetesen nem gondolom, hogy a veszteséges termelést korlátlanul finanszírozni kellene. Azt viszont igen, hogy kritikus piaci helyzetben az államnak lehetősége és felelőssége is van a szükséges szerkezeti átalakulás elősegítésére.

A sertéságazat esetében például 15 milliárd forint olyan érdemi segítséget jelenthetne, amely – a piac rendezését célzó egyéb intézkedésekkel együtt – nem a csődhullámot, hanem egy átgondolt és kezelhető szerkezeti átalakulást segítene elő.

Nem az előző kormányzatok hibás döntéseiből eredő veszteségek finanszírozását várjuk Önöktől, hanem egy kritikus piaci helyzet indokolta, felelős válságkezelési intézkedéssorozatot. Ennek része kellene legyen a piaci folyamatok befolyásolása, a megfelelő szabályozási környezet kialakítása, valamint a termékpályák meghatározó szereplőire gyakorolt következetes nyomás is.

A piacgazdaság működését természetesen nem lehet és nem is kell felülírni. De a piac szabályainak kialakítása, a verseny feltételeinek javítása és 
a tartósan egyenlőtlen piaci pozíciók kezelése igenis állami feladat.

Azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket bátrabban kellene felvállalni. Az interjúban megfogalmazottakból számomra sajnos nem rajzolódik ki kellően határozott szándék a szükséges források megteremtésére és a piaci viszonyok érdemi rendezésére.

Nem a veszteséges termelés korlátlan finanszírozását várjuk, hanem azt, hogy a válság következményeinek kezelése ne kizárólag a termelőkre háruljon. A fent említett forrás az ágazat veszteségeinek felét jelenti. Költségvetési szinten statisztikai hiba, ugyanakkor a kilépés segítésére, valamint s bennmaradás feltételrendszerének alakítására hatékony mértéket jelenthet!
Tisztelettel: Balogh Attila

Lapszám, melyben a cikk megjelent: 

Tagok

barion

A honlapot készítette: MACROWEB