Napjainkban az állattenyésztés környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata egyre nagyobb figyelmet kap az egész világon. Az állattartási technológiák színvonala hazánkban nagyon változatos, rossz körülmények között dolgozó gazdaságok éppúgy működnek, mint korszerű nagygazdaságok. Az egyes állattartási módszerek, az alkalmazott korszerű-, és kevésbé korszerű eljárások különféle módon és mélységben hatnak a környezetre, mint például a környezeti levegő összetételének megváltozása (NH3, SO2, NOx); eutrofizáció (N, P); az üvegházhatás fokozódása (CO2, CH4, N2O); vízkivétel, a felszíni és felszín alatti víz, a földtani közeg szennyezése. Az állattartás legfőbb környezeti vonatkozásai az állat anyagcseréjéhez kapcsolódnak, melynek során az állat az elfogyasztott takarmány táplálóanyagai csak részben emésztődnek és hasznosulnak. A fennmaradó hányad a bélsárral és a vizelettel ürül. A képződő szerves trágya értékes táplálóanyagokat szolgáltat a növényeknek, de egyúttal jelentős környezeti kockázatot is hordoz a megfelelő trágyakezelés hiányában.
