A közlegelőkön terelgetett csordák legeltetését hagyományosan Szent Mihály napján fejezték be, Szent Györgytől Szent Mihályig tartott a legeltetési idény. Megvolt ennek a logikus magyarázata, hiszen a csordák nagyobb részben fejős tehenekből álltak. A túl korai tavaszi kihajtás és a túl késői őszi behajtás termelési veszteséget okozott volna, hiszen mindkét időszakban alacsony gyep van, tehát nagy területet kell bejárni a jószágnak a napi fűszükséglet (kifejlett tehénnek kb. 50 kg) lelegelése érdekében. A rövid, mintegy 160, legfeljebb 180 napos legeltetési idényt kell ma is megvalósítani, ha fejős állatokat akarunk legeltetni. A jellemző nem ez, hanem a húshasznú (esetleg kettőshasznú) állományok legeltetése. Szakszerű ezeknél az állományoknál a lehető leghosszabb legeltetési idény, legalább 200-220 nap. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gulyát november közepénél hamarabb nem kellene behajtani a legelőről. Hosszú, enyhe ősszel akár karácsonyig is kint maradhatna. Manapság sajnos a csapadék- és tápanyaghiány korlátozza leginkább a legelőhasználatot, lerövidítve az idényt. Ennek elkerülése érdekében szakszerű technológia alkalmazására van szükség, legtöbbször gyepjavításra, gyepfelújításra is. Az előző lapszámban olvashattak erről.
