A MÁSZ-NAK Gyepgazdálkodási Munkacsoport szakmai napot szervezett a MATE Karcagi Kutatóintézet közreműködésével. A rendezvény helyszíne a kutatóhely karcagi kísérleti juhtelepe volt, amely körül a legeltetési és gyepgazdálkodási kísérletek folynak.
Írta: Tasi Julianna és Wagenhoffer Zsombor
A munkacsoport tagjait és az érdeklődő gazdálkodókat, valamint a MATE gödöllői campusának ebben a szemeszterben gyepgazdálkodási ismereteket tanuló külföldi hallgatóit dr. Csízi István tudományos főmunkatárs, a Kutatóintézet Juhászati és Gyepgazdálkodási Osztályának vezetője, munkatársaival együtt fogadta, és adott tájékoztatást a több mint két évtizede folyó juhtartási, -legeltetési és gyepgazdálkodási kísérleteik eredményeiről. A program egy részén jelen volt az intézet igazgatója, dr. Zsembeli József is, megtisztelve a résztvevőket.
Elsőként a telep országos hírű kosfogata tartott bemutatót. Ennek története 2003-ban kezdődött ,amikor Tóth Gábor (1950–2020) egykori intézeti juhász vezetésével a kutatóintézet törzstenyészetéből származó magyar merinó kosokat tanítottak be fogatot húzni. A kosfogat hamar a kiállítások, rendezvények kedvelt eleme lett. Azóta már többször cserélődött a fogat összetétele, de ez a nem mindennapi látványosság a mai napig fennmaradt, jelenlegi betanítója és hajtója Jenei Albert juhász.
Az Alföld ezen részén az ősi tájkép a ligetes puszta volt, melynek egyfajta rekultivációja lehet a legelők fásítása. A karcagi kutatók az elmúlt évtizedekben több fafajjal is kísérleteztek, és arra jutottak, hogy a tiszántúli legelőkön kellő talajelőkészítés, trágyázás és beöntözés után a mezei szil, vadkörte, tamariszk, szürke nyár jöhetnek szóba, melyeket ligetesen célszerű ültetni a laposabb legelőrészeken vagy a hodály mellett, és vadkár ellen védeni kell. A ligetek a tűző nap és a szél elől is árnyékot adnak, mikroklímájuk a legelő állatok közérzetére és ezen keresztül teljesítményére is pozitívan hatnak, mint delelőhelyek.
EZEK A PARAZITÁK FERTŐZNEK A LEGELŐKÖN
Napjaink aktuális problémaköre, a kiskérődzők parazitafertőzöttsége sok tényezőtől függ, ezért a vizsgálatot és a kezelést is telepspecifikusan kell végezni. A MATE Karcagi Kutatóintézete 2014 óta vizsgálja a juhok belső parazitafertőzött ségét, annak éves változását, a fertőző ágensek túlélőképességét, valamint a kritikus periódusokat. A vizsgált állományokban a legjellemzőbb endoparazitás megbetegedések a gócos tüdőférgesség, a gyomor és bélférgesség, valamint a kokcidiózis. Jó hír a hasonló adottságú, szolonyec talajú gyepeken gazdálkodóknak, hogy a talaj kémhatása miatt, a jelentős kártételt okozó májmétely köztigazdájának életfeltételei nem kedvezőek.
A FERTŐZÉSEK INTENZITÁSA, SÚLYOSSÁGA ÖSSZEFÜGGÉSBEN ÁLL A LEGELTETÉSI MÓDDAL ÉS AZ IDŐJÁRÁSI VISZONYOKKAL.
AZ ÁLLANDÓ LEGELŐKRE JOBBAN FIGYELJÜNK!
Az ősszel ürített bélsárból tavasszal, az időjárás kedvezővé válásával akár 2-3 hónapig is folyamatosan kelnek ki a fertőző parazitalárvák. Egy fertőzött területen előfordulhat, hogy már a legelőre való kihajtást megelőzően is hemzsegnek a lárvák. Ehhez a megfelelő hőmérséklet, az árnyékos és kedvező nedves környezetet nyújtó friss legelő biztosít optimális életfeltételt. A tavaszi, friss legelőre kihajtott állatok fertőzését követően a gyepek visszafertőzése bélsárral gyorsan megtörténik, ami gyorsíthatja a juhok egyre súlyosabb megbetegedését, különösen a fiatal, első alkalommal legelő toklyók esetében. A száraz, forró nyár és az alacsony fűmagasság nem kedvez a parazitáknak.
FEHÉRJE- ÉS ROSTTARTALOMMÉRÉS GYORSAN, EGYSZERŰEN
Ebéd után – ami finoman elkészített hungarikum, karcagi birkapörkölt volt – friss zöldfű- és különböző helyekről származó rétiszéna- mintákat infravörös spektroszkópián alapuló NIR-készülékkel vizsgálták, és meghatározták a szárazanyag-, fehérje-, hamu- és nyersrostfrakciót (ADF, NDF). A készülék használatát dr. Lepossa Anita, a MATE keszthelyi campusának egyetemi docense mutatta be. A módszer gyors, precíz, reprodukálható, roncsolásmentes és
olcsó mérést biztosít, könnyen használható kis mennyiségű növényi minta kémiai és fizikai jellemzőinek elemzésére és a takarmányérték becslésére. A műszer a hazánkban tesztelés alatt lévő tárcsás mérők használatához, kalibrálásához is segítséget nyújthat. Egy-egy készülék kihelyezése bemutató gazdaságokba, a régióban gazdálkodók számára lehetővé tenné a tömegtakarmány-mintáik gyors beltartalmi minősítését. Angol kutatók sikerrel tesztelték a traktorra szerelt készülék használatát legelőn és kaszálón a tápanyagtartalom szezonális változásainak kimutatására.
GYEPSZELLŐZTETÉS SZAKSZERŰEN
Ezt követően munka közben néztük meg a Karcagi Kutatóintézetben fejlesztett ún. cápafogas gyepszellőztető késes hengert,
átbeszéltük előnyeit, hátrányait. A tartós, akár évszázados, rendszeres taposás miatt az állandó legelők talaja tömörödik, a pázsitfűfélék sekélyen elhelyezkedő (felső 20 cm) gyökérzete számára levegőtlenné válik. A tömörödés a talaj vízbefogadó képesképességét jelentősen csökkenti, ami az egyre kevesebb és egyre inkább egyszerre nagy mennyiségben érkező csapadék elfolyását, elpocsékolódását is maga után vonja. Fontos, hogy a talaj ne legyen nedves, mert akkor a henger súlya miatt tömöríteni fog, és a kések által vágott rés is hamar záródik. A leginkább alkalmas időszak az ősz, tél eleje. A tavaszi szellőztetés nyomán könnyen vízvesztés jöhet létre, a célhoz képest ellenkező hatást érhetünk el!
A GYÖKÉRZÓNA TALAJÁNAK ÁTSZELLŐZTETÉSÉT, VÍZBEFOGADÓ KÉPESSÉGÉNEK NÖVELÉSÉT EREDMÉNYEZI A KÉSES HENGER MEGFELELŐ IDŐSZAKBAN TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁSA.
ÁRASZTÁSOS ÖNTÖZÉS JELENTŐSÉGE
Bejártuk a Karcagon jellemző, szikes réten beállított szervestrágyázási és öntözési kísérletet (4. kép).
A 4 ismétlésben 0-10-15-20 t/ha érett , átdarált juhtrágyával beállított kísérlet még nincs betakarítva, ezért nem számszerűsíthetők az eredményei, de a növényállomány egyértelműen mutatja a hatásokat. A kijuttatott 60 mm/ha-nak megfelelő öntözővíz hatása nagyon látványos. A fű az öntözött parcellákon a legmagasabb és legdúsabb. Első ránézésre sem a trágyázás, sem az öntözés nem okozott fajszámcsökkenést, inkább növekedés látszik, és átrendeződés a fajstruktúrában. Nyilvánvaló a trágyahatás is, de kisebb, mint az öntözővíz hatása. A száraz tél és tavasz után a nem öntözött parcellákon száraz trágya maradt a felszínen, nem tudott a talajba szivárogni az összes tápanyag. Ez is erősíti a gyepek árasztásos öntözésének szükségességét, ahol csak lehetőség lenne erre.
Köszönjük a Karcagi Kutatóintézetnek és a szervezőknek a tartalmas programot, a Juhászati és Gyepgazdálkodási Osztálynak gratulálunk az értékes gyepgazdálkodási kísérletekhez!
A cikk a júniusi Magyar Állattenyésztők Lapjában jelent meg.
