A gyepek helyreállítása és megőrzése az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőséget kap, amiben jó takarmányértékesítő képessége és igénytelensége miatt a házi bivalynak komoly szerepe van.
Magyarországon elsősorban gyenge adottságú területeken folytatunk legeltetést, melyek közül a hátrányos helyzetű vidékeken sajnos sok területet parlagon hagytak az elmúlt évtizedekben. Ezen gyepek belső szerkezete degradálódott, becserjésedtek, emberi beavatkozás nélkül nem tarthatóak gazdasági szempontból értékes állapotban.
JÓT TESZ A GYEPNEK, HA BIVALLYAL SZAKSZERŰEN HASZNOSÍTJÁK
Hazai kutatások is kimutatták, hogy legeltetésük természetvédelmi és gazdasági szempontból is kedvező, elsősorban üde és nedves fekvésű gyeptípusokban, de pl. Ausztráliában szárazgyepeket is legeltetnek a fajjal, mivel a gyenge minőségű, elfásodott, esetleg szennyezett takarmányt hatékonyabban értékesíti, mint a szarvasmarha. Hazai példát is hozhatunk a szárazfekvésű gyepek házi bivallyal történő hasznosítására. A Mátrában végzett vizsgálataink azt mutatták, hogy egy sziklagyepekkel mozaikoló fáslegelő helyreállítása során a cserjeirtást követő bivaly legeltetés hatására a gyepgazdálkodási szempontból kiemelten fontos pázsitfüvek fajszáma és borítási értékei növekedtek. Ezen kívül a pillangósok mennyisége is emelkedett, miközben a kúszó szárú és a tőlevélrózsás növények terén nem tapasztaltunk gyarapodást, tehát a gyep nem volt túllegeltetve. Ezzel párhuzamosan viszont a cserjeborítás csökkent.
JELENTŐS A SZEREPE A HORTOBÁGYI LEGELŐK FENNTARTÁSÁBAN
Az eredmények alapján a faj a hazai szárazgyepek fenntartása és kezelése szempontjából a mainál nagyobb szerephez juthat. Egy másik példa egy hortobágyi gyep, amelyet 15 éven át liba legelőként használtak: a házi bivalyokkal végzett rendszeres legeltetés visszafordította a terület leromlását. Emellett a bivalyok kulcsszerepet játszanak a hortobágyi legelőtavak fenntartásában is. Előnyös tulajdonságai miatt a házi bivaly ma már jelentős számban megtalálható több magyarországi nemzeti parkban is, különösen vizes élőhelyek kezelése céljából, így pl. a Fertő-Hanság Nemzeti Park, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Hortobágyi Nemzeti Park is rendelkezik bivaly állománnyal, de több magángazdaság is százas nagyság rendben tartja. Létszáma az elmúlt években a KSH adatai szerint 7-8 ezer egyed körül mozgott. Reméljük, ez a szerethető fajta a jövőben is gondoskodik hazai gyepjeink fenntartásáról!
A teljes cikket a júniusi MÁL-ban olvashatják
