Az Európai Bizottság az elmúlt években olyan szabályozási terheket rótt az állattenyésztési ágazatokra, amelyek közép- és hosszútávon stabilizálják az EU-ban működő gazdák versenyképességének a végleges elvesztését. Míg a világ többi termelő országában az élelmiszer-biztonság erősítésére törekednek, addig az Európai Unió teljesíthetetlen feltételeket állít a gazdák elé, ami sok esetben visszafordíthatatlan veszteségeket okozhat. Ennek egyik legnagyobb elszenvedője a sertéságazat lehet.
Azok a sertéstartók, akik felhagynak tevékenységükkel, már nem térnek vissza a termelésbe, és tisztán látni kell, hogy nagyon csekély azok száma, akik új belépőként kezdik meg a sertéstartást. Ezek a terhek a Zöld Megállapodáshoz kapcsolódó olyan eszközök egyidejű végrehajtásából erednek, mint a CSRD-irányelv, az EUDR-rendelet, a felülvizsgált IED irányelv és a további jóléti szabályozások.
A célként feltüntetett környezetvédelem, éghajlatvédelem és az állatjogok védelme továbbra is érthetőek, a gazdák körében is általánosan elfogadottak, ugyanakkor azok kidolgozása és végrehajtásának módja egyre inkább eltér a megbízható jogalkotás normáitól, amelyek mellett az Európai Unió a szerződéseiben és a szabályozási elvei keretében elkötelezte magát.
A CSRD (Corporate Sustainability Reporting Directive) az EU szigorúbb fenntarthatósági jelentéstételi irányelve, amely 2024-től fokozatosan kötelezi a nagyvállalatokat és a tőzsdén jegyzett kkv-kat környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) hatásaik részletes közzétételére. Sertéstartóként főleg a beszállítói lánc részeként várható adatszolgáltatási kötelezettség, nyilván mögötte pedig az ezirányú számonkérés jelenhet meg.
Az EUDR-rendelet (EU 2023/1115) szintén az Európai Unió szabályozása, amely tiltja az erdőirtáshoz köthető termékek forgalmazását az EU piacán. Az érintett hét fő nyersanyag közül számunkra a szójabab és származékainak felhasználása/tiltása létfontosságú, annak helyettesíthetősége nem megoldott.
Az IED 2.0 (Ipari Kibocsátások Irányelve) 2024 augusztusában lépett hatályba, célja az ipari szennyezés minimalizálása, a körforgásos gazdaság és a dekarbonizáció előmozdítása az EU klímacéljaival összhangban. Szigorúbb határértékeket ír elő kb. 37 000 ipari létesítményre és a nagyüzemi sertés- és baromfi telepekre. A hazai termelési struktúrára vetítve érintett lesz a hazai kocaállomány több mint 90%-a!
A felsorolt kötelezettségek külön-külön is jelentős terhet rónak a sertéságazatra, azonban együttes bevezetésük mind szakmai, mind pénzügyi szempontból tarthatatlan állapotokat eredményeznek. A leginkább kifogásolt kérdéskörök az alábbiak:
- A szabályozási hatásvizsgálatok hiányosságai
Az európai döntéshozók részéről az elmúlt évek gyakorlata eltérést mutat a szabályozási hatások átfogó, előzetes elemzésétől, helyenként annak teljes hiánya is megfigyelhető. Nem szerepel a hatástanulmányokban, hogy ki viseli majd a költségeket. A teljes ellátási láncban arányosan osztják el? Valószínűleg nem. A kumulatív terhek értékelésének teljes hiányát mutatja az összkép. Az elemzéseket csak utólag végzik el, amikor a szabályozások már hatályban vannak, és komoly gazdasági és társadalmi feszültségeket generálnak. Az Agrifood Chain Observatory (AFCO) 2024-es, valamint az Európai Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Tanács (EBAF) 2025-ös létrehozását korrekciós intézkedésnek kell tekinteni, amelyek megerősítik azt a vélekedést, hogy a megfelelő elemző mechanizmusok nem működtek a jogalkotási szakaszban.
- A KAP célkitűzéseire gyakorolt hatások
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 39. cikke szerint a közös agrárpolitika többek között az alábbiakat biztosítja:
- a mezőgazdasági termelékenység növekedését,
- a vidéki lakosság tisztességes életszínvonalát,
- a piaci stabilitását,
- az ellátásbiztonság és a fogyasztók számára elfogadható árakat.
Ezzel szemben a CSRD, az EUDR, az IED és a jóléti szabályozások kumulatív hatásai olyan helyzethez vezetnek, ahol:
- a gazdálkodók és a kkv-k olyan szabályozási többletköltségeket viselnek, amelyeket nem lehet a láncban tovább hárítani, érvényesíteni,
- folyamatosan növekvő termelési költségek mellett nő az értékesítés kockázata,
- egyre inkább a termelés EU-n kívülre történő áthelyezésére koncentrál az Európai Unió vezetése (termelés/ szén-dioxid-kibocsátásáthelyezés, EU-s állománycsökkentés).
Az ilyen hatások egyértelműen ellentétesek a KAP célkitűzéseivel, és aláássák az Európai Unió élelmezésbiztonságát.
- Az arányosság és a szubszidiaritás elve
A kumulatív hatások megbízható elemzésének hiánya, valamint a tagállamok közötti strukturális különbségek (agrármodell, átlagos gazdaságméret, természeti adottságok) figyelembevételének elmulasztása az arányosság elvének megsértését eredményezi. Általános jellegű, minden tagállamra kötelező érvényű teendők EU-n belül is jelentős hatáseltéréseket eredményeznek.
- Vidéki hatásvizsgálat – a kötelező mechanizmus szükségessége
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vidéki hatásvizsgálati mechanizmus túl gyenge, és nincs kellően beágyazva a jogalkotási folyamatba. Ennek eredményeként a horizontális politikák – beleértve az éghajlat- és ESG-politikát – aránytalanul nagy terhet rónak a vidéki térségekre és a mezőgazdaság működési területére.
A teljes cikk a Magyar Állattenyésztők Lapjának májusi számában olvasható
