2025-ben úgy tűnik, kezd tendenciává válni a tenyésztőszervezetek szétválása. Ennek hátterében az állhat, hogy több faj és fajta esetében a génmegőrzés vagy a hasznosítás helyett a tenyésztők és tartók egyéni preferenciái kerülnek előtérbe.
Egyes szervezetekben a vezetéssel egyet nem értők csoportjai gyakran könnyebbnek ítélik meg egy új tenyésztőszervezet alapítását, mint a megfelelő, konstruktív kommunikáció folytatását. Az új tenyésztőszervezet ilyen esetben vagy új fajtaként jegyezteti be az eredeti fajtától minimálisan eltérő egyedeket, vagy ugyanarra a fajtára eltérő tenyészcélt határoz meg.
Az ŐHGT és a MOE sem pártolja, hogy egy fajtának több tenyésztőszervezete legyen. Szakmailag ezek a szétválások nem indokoltak. Az őshonos fajtáknál különösen veszélyes ez a tendencia, a genetikai bázis szétforgácsolódása okán. Az Európai Uniós jogszabályi környezet, az állattenyésztési törvény a szakmai véleményekkel ellentétben teret enged ennek a tevékenységnek. A kormányzatnak megvan az az eszközrendszere, amivel ezeket az új szervezet alapításához szükséges dokumentumokat és lehetőségeket felülvizsgálja. Amennyiben ők úgy döntenek, hogy a hazai populációra és a fajtára nézve az egyesületek bomlása hátrányos, vétójoguk van az új szervezet bejegyzésénél.
A szétválásokra való ilyen mértékű igény azonban jelzésértékkel bír a teljes szakma számára. Át kellene gondolni az egyesületek működését, a vezetőségben ülők személyét, a képviselt tenyésztési irányt, és végső soron a fajták érdekeit előtérbe helyezni.
A teljes cikket a MÁL januári számában olvashatják
