Egyre tudatosabbá válik a hazai vágóhidak árképzése, nagyrészt felárat is fizetnek az általuk elvárt minőségért és súlyért. A termelők 70-75%-a törekszik is ezek kihasználására – tudtuk meg Marczin Zsolttól. Az Alföldi Sertés Értékesítő és Beszerző Mg-i Szövetkezet ügyvezető igazgatójától ezúttal Bessenyei István kérdezett
Bessenyei István: A magyar sertéstartók mennyire tudatosan optimalizálják a vágósúlyt és minőséget, hogy érvényesítsék a vágóhídi felárakat? Ezzel kapcsolatban lát-e tartalékot a genetika megválasztása és a takarmányozás tekintetében?
Marczin Zsolt: A magyar piacon nem általános a bonus-malus rendszer. Két véglet küzd egymással. Sok termelő tudatosan törekszik a feldolgozók által elvárt vágósúlyt és minőséget előállítani, e mellett azonban a sertéstartók közel harmada nagyon heterogén vágósertéseket állít elő. E kettősség miatt a vágóhidak nem szívesen áldoznak a premizálásra, inkább jellemző a büntetés. Ez egy 22-es csapdája, mert a minőségi sertést előállító termelő azt érzi, hogy nem fizetik meg a minőséget, míg a feldolgozó azt bizonygatja, hogy nem érdemes felárakat fizetni a heterogén vágóalapanyagért. 2017-ben azonban valami elindult. A meghatározó hazai vágóhidak árképzése egyre tudatosabb, többször hajlandóak a büntetésen túl felárat is fizetni az általuk elvárt minőségért, súlyért. A legtöbb termelő törekszik a felárak kihasználására, ennek a mértéke kb. 70-75%. Genetikai potenciál tekintetében jól állunk, képesek vagyunk a feldolgozók igényeit kielégíteni. A takarmányozásban még látok legalább 20% tartalékot. Azt gondolom, jó úton járunk, viszont nagyon fontos lenne a kölcsönös bizalom! A két fél közösen határozza meg az „ideális sertést”, amit a termelő előállít, a vágóhíd pedig megfizet.
A következő részben
Marczin Zsolt – Fitos Gáborhoz, az MSTSZ ügyvezető igazgatójához intézett kérdése:
Mit vár attól, hogy 2019-ben elindul az Egységes vágásminősítő és sertés nyomon követési információs rendszer?
