Ismét beköszöntött a nyár. Sokan a gyerekek nyári szünetét vagy a nyaralást tervezik, míg a juhtartók növekvő aggodalommal tekintenek az újabb forró hónapok elé.
Aggodalmuk alapja a külső (ízeltlábú) élősködők okozta bántalmak egyre gyakoribb előfordulása. Különösen komolyan fenyegetik a juhokat a különböző légyfajok lárvái okozta sérülések (traumás myasis), melyek évről évre súlyosabb állategészségügyi problémákat okoznak.
Traumás myasisnak (légylárvafertőzés, nyüvesség) nevezünk minden olyan – a kétszárnyúak rendjébe tartozó – légyfaj lárvái okozta megbetegedést, mely esetben a lárvák hosszabb-rövidebb ideig a gazdaállat elhalt vagy élő szöveteit, testanyagait vagy megemésztett táplálékát fogyasztják (Zumpt, 1965).
Hazánkban a fémeslegyek (Calliphoridae) és a húslegyek (Sarcophagidae) családjába tartozó légyfajok lárvái okoznak traumás myasist. A két légycsalád életmódja, szaporodása, előfordulása között jelentős különbségek vannak.
A fémeslegyek imágói petéket raknak (több csomóba), ezekből kelnek ki az első stádiumú lárvák, melyek felületesen, a gyapjúval jobban fedett testrészek felé mászva táplálkoznak. A fémeslegyek lárvái okozta traumás myasis kialakulásához szükség van hajlamosító tényezőkre (sebek, hasmenéses bélsárral szennyezett bőrterületek), melyeket fokoznak az ilyen bőrterületeken fellépő bakteriális folyamatok. Ilyenkor olyan illatanyagok termelődnek, melyek peterakásra vonzzák a fémeslegyeket. Ezek közül a selymes döglégy (Lucilia sericata) okozza a legtöbb problémát a hazai juhászatokban.
Ezzel szemben a húslegyek első stádiumú lárvákat raknak akár hajlamosító tényezők nélkül is. A myasisos sebekben mélyre fúrják magukat a lárvák, fészekszerűen, a sebet kitöltve helyezkednek el. Előfordulnak kevert fertőzések is.
A pettyes húslégy (Wohlfahrtia magnifica) Eurázsiában és Észak-Afrikában (ún. palearktikus régió) fordul elő. A légyfaj hazánkban kora tavasztól késő őszig aktív.
A bántalom megelőzésére igénybe vehető inszekticidek korlátozottan alkalmasak. Használatuk környezetvédelmi, élelmezés-egészségügyi és toxikológiai aggályokat is felvet.
Kiváló lehetőséget kínálnak viszont a rovarnövekedést gátló (dicyclanil tartalmú) készítmények. Ezek a szerek a rovarok kültakaróját alkotó kitin termelődését gátolják. Az első stádiumú lárvák így nem képesek vedleni, majd elpusztulnak.
A legyek kártételéről és a védekezésről a MÁL júniusi számában olvashatnak bővebben
