1973-ban született Sátoraljaújhelyen. Középiskoláit is ebben a városban és Csongrádon végezte. Háztáji állattartással gyermekkora óta, nagyállattartással 2000-től foglalkozik. Családi gazdaságukat a régi magyar haszonállatfajtákra (lovak, juhok, szarvasmarhák, baromfi) építette, és feleségével, Eszterrel Mikóházán működtetik. Öt gyermekük született, Luca, Virág, Bíbor, Boglár, Ketel és egy unokájuk, Farkas. 2008-ig Tokaj-Hegyalján egy szőlőbirtok ügyvezetőjeként dolgozott. 2001-től lovagoltatással is foglalkozik. 12 éve egy mikóházi alapítású civil szervezetben, a Polyán Egyesületben dolgozik, melynek célja a természettel együttműködő gazdálkodás megismertetése az emberekkel. A határon átnyúló programjaik megvalósításához a legalkalmasabb fajtát kutatva találtak rá a kárpáti borzderesre, amely egykor a környékükön is honos volt. Bejárta először Kárpátalját, majd a Kárpátok karéját és a moldvai területeket is a fajta megmaradt egyedei után kutatva. Vezetője a 2014-ben indított ,,Tehenet vissza a háztájiba” programnak, amelynek keretén belül Magyarországon és Kárpátalján közel 150 kárpáti borzderest helyeztek ki családokhoz. Alapítója és elnöke a júliusban az AM-től tenyésztőszervezeti elismerést szerző Kárpáti Borzderes Tenyésztők Egyesületének.
A kárpáti borzderesnek milyen gyökerei vannak, és milyen fajták játszottak szerepet a kialakulásában?
A borzderes fajtakör eredete a legkisebb és legrégebbi európai szarvasmarhára – a máig sem tisztázott eredetű, de valószínűleg még a neolitikumban Ázsiából behozott – tőzegmarhára vezethető vissza. A 19. században a Kárpát-medencében, elsősorban a hegyi, hegylábi területeken, több kisebb testű, zömök, többnyire a brachyceros csoportba tartozó szarvasmarhafajtát is tartottak. Ezek a fajták nem különültek el élesen egymástól, hiszen következetes tenyésztésükről ebben az időben nem beszélhetünk. Az egyes változatok inkább tájegységenként mutattak eltérést. Paraszt marhák lévén a legfontosabb elvárás velük szemben a hármas haszonvétel biztosítása, az ellenállóság és a hosszú hasznos élettartam volt. E kistestű, színes, hegyi marhának három egymástól valamelyest elkülöníthető fajtáját tartották, a mokányt, a busát és a riskát. A kárpáti borzderes mai formáját a 20. századra érte el, amelyben szerepet játszottak az alpesi borzderes fajták is.
Mikor alakult az egyesület, hány tagja van jelenleg és hány tenyészállatot (üszőt, tehenet, tenyészbikát) tartanak nyilván?
2018-ban alakult meg a Kárpáti Borzderes Tenyésztők Egyesülete, amelynek jelenleg közel 100 tagja van. 2020. július 7-én az Agrárminisztérium az egyesületet tenyésztőszervezetnek ismerte el, és elfogadta a fajtarekonstrukciós tenyésztési programját. A fajta országos állománya jelenleg mintegy 650 egyedből áll, ebből a 2 év feletti tehenek száma 320, összesen 7 bikavonal van, a lajstromszámos tenyészbikák száma 12. Céljaink között szerepel a tenyészvonalak számának bővítése, ennek érdekében újabb bikák behozatalán dolgozunk jelenleg is.
Határon túli együtt működésük is van. Erről mit lehet tudni?
Az egyesület a határon túli magyar területeken is igyekszik a fajta tenyésztőit összefogni, több erdélyi gazda tagként csatlakozott hozzánk. Működésünket a délvidéki és felvidéki területekre is szeretnénk kiterjeszteni.
Mi a céljuk a fajta tenyésztésével?
A kárpáti borzderes hiánypótló fajta, a legkisebb gazdálkodó egységek, a háztáji gazdaságok szarvasmarhája. Magas beltartalmú teje kitűnő lehetőségeket rejt a sajtot készítők számára. A fajta kezes tartásával és fogatban való bemutatásával komoly turisztikai attrakcióvá válhat. A tejéből, húsából készült termékeivel előkelő helyet foglalhat el az egészséges élelmiszer-előállításában. Reményeink szerint a kárpáti borzderes néhány éven belül a háztáji gazdaságok egyik jelentős fajtájává válhat.
Az interjú a MÁL decemberi számában jelent meg
