1964-ben született Szegeden. 1989-ben szerzett állatorvos diplomát. 2005-től lógyógyász specialistaként dolgozik, amiből posztgraduális diplomát 2018-ban szerzett. 1990-91-ben kezdő állatorvosként Mezőhegyesen a Ménesbirtokon dolgozott. 1991 szeptembere óta magánállatorvosként praktizál. Pusztaföldváron él, ahol 1997-ben alpolgármester, majd 1998 és 2019 között hat cikluson át polgármester volt. 1997-óta tenyészt charolais marhát, azóta tagja a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesületének, amelynek 3 cikluson át elnökségi tagja, az elmúlt négy évben pedig alelnöke volt. Október 2-án az egyesület tisztújító közgyűlésén elnöknek választották. Feleségével második házasságukban élnek, három gyermeket neveltek fel, akik már mind házasok és öt unokával örvendeztették meg őket.
Miért a charolais fajtát választotta?
Állategészségügyi szakközépiskolába jártam Hódmezővásárhelyre, ahol Forgó Sándorné tartotta az állattenyésztéstant, aki sok jót mesélt a fajtáról. Akkor eldöntöttem, egyszer nekem is lesznek charolais marháim.
Hogyan lett az álomból valóság?
1994-ben hízlalni kezdtünk feketetarka (holstein-fríz), illetve limousinnal keresztezett bikákat. Hamar rájöttem, ennél jobb üzlet, ha húsmarhákkal foglalkozom. Sélley Elemértől vásároltam meg az első charolais növendék borjakat, két falumbéli gazdatársammal együtt. Később tőlük többször vásároltam meg a növendék üszőiket és így bővítettem a saját állományomat. Így fejlődött évről-évre az állományom, amely 2015 körül érte el a mostani 80-as tehénlétszámot. Az árutermelő egyedeket fokozatosan a törzskönyvesek váltják fel, amelyek aránya ma már megközelíti a kétharmadot.
Mik a legfontosabb tenyészcélok?
Nálam a szarvatlan genetika bevált, minimális a nehézellés. Közepes testméretű tehenek előállítására törekszem. Igyekszem az izmoltság és a könnyűellés közötti legjobb kompromisszumot megtalálni.
1997 óta tagja az egyesületnek, 3 ciklusban elnökségi tag, legutóbb alelnöke volt. Hogyan sikerült ezt a jelentős belső megújulást elérni?
Először is szeretném leszögezni, hogy az az eredmény, ami október 2-án a tisztújításon megszületett, nem a véletlennek köszönhető, hanem egy hosszú ideje zajló, tudatos csapatmunka sikere. Az egyesületen belül régóta folyt vita arról, hogy milyennek kell vagy kellene lennie egy jól működő tenyésztőszervezetnek. A helyzet eleinte kilátástalannak tűnt, mert a tagság nagyobb része érdektelen volt. Akkor még kevesebben voltunk, akik hittünk abban, hogy az egyesület belülről megújítható. Aztán sikerült egyre több tenyésztőtársunkat meggyőzni, hogy a legjobb megoldás mégiscsak az, ha nem szétszakadunk, hanem összefogunk. Létrehoztunk egy lelkes csapatot, a Charolais Tenyésztők Baráti Körét, akikkel kidolgoztunk egy jövőképet, ami mellé jelölteket állítottunk és elhatároztuk megmérettetjük magunkat a tisztújításon. A választási eredmény azt mutatja, sikerült a tagság aktív részének többségét meggyőznünk és bizalmat kaptunk. Ez nagy öröm számunkra, de nagy felelősség is és a munka java csak most kezdődik.
Milyen elképzelésekkel vágnak neki ennek a munkának?
Egy szóban a célunk a közösségépítés. Először ehhez a belső szabályzatainkat felül kell vizsgálni és úgy módosítani, hogy az egyesület ne csak messziről és látszólag, hanem közelről és valóban demokratikusan működjön. Véget vetünk a kettős mércének, a kis és a nagy, az idősebb és fiatalabb tenyésztőket egymás ellen hangoló megkülönböztetésnek. Szeretnénk, ha minden tenyésztőtársunk azt érezné, fontos és megbecsült tagja ennek a közösségnek. Ennek érdekében javítani, bővíteni szeretnénk a tagjainknak nyújtott szakmai segítséget, szakmai napokat, nyílt elnökségi üléseket szervezünk majd az ország különböző pontjain. Helyre kell állítanunk az egyesület szakmai szervezetekkel való kapcsolatát is. Szeretnénk hasznos és együttműködő tagjai lenni a MÁSZ-nak, a Szarvasmarhatenyésztők Szövetségének és új alapokra helyezni a kapcsolatot a többi húsmarhás tenyésztőegyesülettel.
Az interjú a Magyar Állattenyésztők Lapja októberi számában jelent meg.
