Az „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában arra a kiemelten fontos kérdésére irányítja a figyelmet, hogy hogyan csökkenthetőek a monogasztrikus állatok tartásából származó kibocsátások a takarmányozás innovációján keresztül. A szervezet célja, hogy bemutassa azokat a tudományosan megalapozott, gyakorlati megoldásokat, amelyek hozzájárulnak az állattenyésztés szénlábnyomának csökkentéséhez úgy, hogy mindeközben a termelés hatékonysága és versenyképessége is megőrizhető.
Ma az európai mezőgazdaság egyik fő kihívása az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése az állattenyésztési ágazatban. A dekarbonizációs célkitűzés nemcsak a kérődző állatokat érinti ─ amelyek az enterális fermentációból származó metánkibocsátás miatt gyakran a vita középpontjában állnak ─, hanem a monogasztrikus állatok, például a sertések és a baromfifélék tenyésztését is. Ezekben a termelési rendszerekben ugyanis a klímára gyakorolt hatás legnagyobb része nem az állatok emésztéséből származik, hanem az állati takarmányok előállításából, beszerzéséből, feldolgozásából és szállításából. Emiatt azon legfőbb tényezőknek a kezelése, amelyek meghatározzák az állattenyésztési rendszerek teljes szénlábnyomát, prioritást kell, hogy élvezzenek a dekarbonizáció előmozdítása érdekében.
Az állati takarmányok formulázása az egyik leghatékonyabb eszköz az állattenyésztési ellátási lánc teljes szénlábnyomának csökkentésére. Különösen két stratégia játszik egyre nagyobb szerepet ebben a folyamatban: a körforgásos takarmány-összetevők használata és a takarmány-adalékanyagok célzott alkalmazása.
Körforgásos takarmány: a tápanyagok „újrahasznosítása” az állattenyésztés révén
Az állati takarmányok előállítása során felhasznált alapanyagok – például a szója, a kukorica vagy más gabonafélék – környezeti hatásának csökkentése azt jelenti, hogy újra kell gondolni a takarmány eredetét, összetételét és a tápanyagok hasznosulását egyaránt a mezőgazdasági földterületek, a műtrágyák és a feldolgozási energia felhasználásának optimalizálása érdekében, miközben kerülni kell a hosszú nemzetközi szállítási láncokat. Ebben a folyamatban válik kulcsfontosságú elemmé az élelmiszeripari‑ és nem élelmiszeripar melléktermékeknek és maradékanyagoknak takarmány‑alapanyagként való felhasználása, amely a körforgásos gazdálkodás egyik alapelve az állattenyésztésben. A körforgásos takarmány-alapanyagok egyik példája az úgynevezett „korábbi élelmiszerek” kategóriája, amely magában foglalja az el nem adott kenyeret, kekszet és szabványon kívüli pékárukat, a nem értékesíthető tésztát és gabonapelyheket, valamint az élelmiszeripar egyéb feldolgozási maradékanyagait.
Ezek olyan élelmiszerek, amelyek logisztikai vagy kereskedelmi okokból már nem alkalmasak emberi fogyasztásra, de továbbra is magas tápértékkel rendelkeznek. Gyűjtési, válogatási és feldolgozási folyamatok révén ezek a termékek rendkívül jól emészthető takarmány‑alapanyagokká alakíthatók. A környezeti előny egyértelmű: az állati takarmányozás céljára történő újabb növények termesztése helyett a meglévő erőforrásokat hasznosítják újra, csökkentve ezáltal a termőföld felhasználást, valamint a víz- és energiafogyasztást. Ily módon csökkenthető a takarmánytermeléssel járó CO₂-kibocsátás, miközben megelőzhető az élelmiszer-pazarlás. Ez a megközelítés az élelmiszeripar és az állattenyésztés közötti erőforrás-hálózat szorosabbá tételét is elősegíti, hatékonyabb és fenntarthatóbb ellátási láncokat hozva létre. A körforgásos takarmány-alapanyagok nagyobb mértékű használata ezért kulcsfontosságú stratégiát jelent ebben az összefüggésben, mivel lehetővé teszi a nem kifejezetten állati takarmányozásra termesztett erőforrások értékének kiaknázását.
Takarmány‑adalékanyagok: a tápanyag‑hasznosulás javítása
Az alapanyagok, nyersanyagok körforgásos felhasználása mellett egy másik fontos stratégia a takarmány-adalékanyagok alkalmazása, melynek célja a takarmányozás hatékonyságának javítása. Számos adalékanyag úgy működik, hogy a tápanyagokat könnyebben emészthetővé és jobban felszívódóvá teszi, így az állatok hatékonyabban tudják hasznosítani az elfogyasztott takarmányban lévő tápanyagokat. A leggyakrabban használt adalékanyagok közé tartoznak az enzimek, amelyek javítják a fehérjék és rostok emésztését, a fitázok, amelyek növelik a foszfor hozzáférhetőségét a növényi eredetű takarmányokban, a szintetikus aminosavak, amelyek lehetővé teszik a takarmány teljes fehérjetartalmának csökkentését, valamint a probiotikumok és prebiotikumok, amelyek javítják a bélmikrobiom egyensúlyát.
Ezeknek az eszközöknek köszönhetően lehetővé válik pontosabban és kiegyensúlyozottabban formulázni a takarmányokat, csökkentve a tápanyag‑túlkínálatot Ennek közvetlen hatása van a környezeti kibocsátásokra, a takarmányban lévő alacsonyabb fehérjetöbblet ugyanis kevesebb nitrogénkiválasztást eredményez, amely nitrogén egyébként ammóniává vagy nitrogén‑oxidokká alakulna át. Hasonlóképpen, a jobb foszfor hozzáférhetőség csökkentheti ennek az elemnek a trágyából felszabaduló mennyiségét. Más szóval, a takarmány‑adalékanyagok lehetővé teszik, hogy az állatok kevesebb erőforrással többet termeljenek, javítva a rendszer általános hatékonyságát.
A pontos adatok jelentősége a takarmány‑összetevők környezeti hatásának csökkentésében
Ezeknek az innovációknak a megfelelő irányba történő tereléséhez elengedhetetlen, hogy pontos adatok álljanak rendelkezésre a takarmány‑összetevők környezeti hatásairól. Az adatbázisok fejlesztése és az adatok minőségének javítása kulcsfontosságú első lépések ahhoz, hogy megbízhatóan azonosíthatók legyenek a legnagyobb környezeti terhelést jelentő pontok és ezt követően lehetővé váljon a takarmányformulázás innovációja a szénlábnyom csökkentése érdekében. Az olyan elemző eszközök, mint az életciklus‑elemzés (Life Cycle Assessment - LCA) lehetővé teszik a különböző nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítását és azoknak az összetevőknek az azonosítását, amelyek a legnagyobb hatással bírnak. A pontos adathalmazok lehetővé teszik a takarmányozással foglalkozó szakemberek számára, hogy alacsonyabb szénlábnyomú összetevőket választva olyan receptúrákat dolgozzanak ki, amelyek nemcsak takarmányozási, hanem környezeti szempontból is optimalizáltak.
A körforgásos takarmány‑összetevők, az innovatív adalékanyagok és a fejlett környezeti értékelési rendszerek integrációja kézzelfogható stratégiát jelenthet mind a kérődző, mind pedig a monogasztrikus állatok tenyésztése során a kibocsátások csökkentésére. Ez nem egy egyedülálló megoldás, hanem olyan eszközök összessége, amelyek az ellátási lánc különböző szintjein fejtik ki hatásukat. Ezek a megközelítések lehetővé teszik a takarmánynövények termesztésétől való függőség csökkentését, az élelmiszeripari melléktermékek értéknövelését, az állatok tápanyag‑hasznosításának javítását, a nitrogén‑ és foszforkibocsátások mérséklését, valamint az állati termék-előállítás szénlábnyomának csökkentését.
Az európai mezőgazdaság dekarbonizációjára egyre nagyobb hangsúlyt helyező környezetben a takarmányformulázás innovációja az egyik legígéretesebb út ahhoz, hogy összehangolható legyen az állattenyésztés termelékenysége és a környezeti fenntarthatóság.
E kérdések mélyebb megtárgyalása érdekében a különböző országok számos parlamenti képviselőjének és a főbb politikai csoportoknak a támogatásával létrehozott Fenntartható Állattenyésztéssel foglalkozó Frakcióközi Munkacsoport (Sustainable Livestock Intergroup - SLI) 2026. április 30-án, „How can circular feed and feed additives be deployed to reduce emissions in monogastric livestock farming?” címmel szakmai fórumot tartott a témában.
A szakmai fórumon elhangzott előadások anyagait az alábbi linkeken érhetik el:
Forrás: NAK / Borovka Zsuzsa
