Nehéz évet zárt a magyar horgásztársadalom, mint minden gazdasági szektor. A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) a legnagyobb civil szervezet Magyarországon, 37 közfeladatot lát el, és közel 140 ezer hektár természetes vízterület hasznosítója is, így a gazdasági-politikai körülmények alakulása jelentősen befolyásolja a szervezet tevékenységét. Dr. Dérer Istvánnal, a MOHOSZ OHSZK főigazgatójával beszélgettünk.
Főigazgató úr, hogyan érintették a horgásztársadalmat az elmúlt évi nagy kihívások (rendkívüli aszály, gazdasági recesszió, infláció, háború, szankciók stb.)?
A MOHOSZ felelősen reagált az új kihívásokra, és kényszerűen újragondoltuk a pénzügyi helyzetünket. Stratégiai célunk, hogy a horgászat lehetőségét hosszú távon, minden lehetséges eszközzel biztosítani kell minél szélesebb társadalmi körnek. Minden energiát arra kell fordítani, hogy a már elért eredményeket változatlan színvonalon lehessen biztosítani. Gondolok itt az állami halvagyon megőrzésére, a halőrök anyagi elismerésére, felszereltségük biztosítására, a már bejáratott versenysport és ifjúsági programokra, az egyesületeket segítő eszköztámogatásokra, és még mindazokra, akik kapcsolódnak a szervezetrendszerünk munkájához.
Amit felsorolt, az a 37 közfeladat legfontosabb területei közé tartozik.
Így igaz. A kiadások oldaláról azzal kellett szembesülni, hogy bő 70%-kal megemelkedett a ponty ára, van, ahol 350%-kal nőtt az áramdíj, ami a szivattyúk, a levegőztetők és az infrastruktúra használatához elengedhetetlenül szükséges. Mindehhez jött még a takarmányárak emelkedése, az élőmunka megemelkedett költségei, vagy éppen az üzemanyagárak kedvezőtlen változásai. A MOHOSZ mint civil szervezet semmilyen általánosan támogatott körben nem szerepel, így nekünk mindent piaci áron kell megvennünk.
Az azonban örömteli, hogy a horgászlétszám folyamatosan nő, amióta a regisztrációt bevezették, s ezzel tulajdonképpen kifehérítették a szektor működését.
A regisztrált horgászlétszám már meghaladja a 800 ezer főt, de fontos kérdés, hogy hányan, milyen típusú horgászengedélyt váltanak ki.
Beszéljünk a vízről is, mert víz nélkül hal sincs, s ha hal sincs, akkor horgász sincs.
Az aszály ugyanis bő 50 év lemaradásra is rávilágított, arra, hogy a víz meg- és visszatartása, a helyes vízgazdálkodás, a vízkormányzás, az öntözés területén igen sok még a tennivaló. A horgászok nem szívesen mondanak le a szeretett hobbijukról. Ha elveszítik a vizüket, a halállományt, akkor azon dolgoznak, hogyan lehetne újra feltölteni a tavat és újratelepíteni a halállományt, és nem utolsó sorban azon is, hogyan lehet megmenteni a közösséget. Ez a magatartás pedig társadalmi tiszteletet érdemel éppen ezért, mert ezek a közösségek túlmutatnak a horgászaton, mert egy halas víz multifunkciós szerepet tölt be a mikro- és makrokörnyezetében. Egy természetes víz, a vízpart többcélú, komplex közösségi tér, és minél több szempontból hasznosítjuk, annál nagyobb az értéke.
Milyen terveket fogalmaztak meg az idei évre?
A fő célunk a stratégiánknak és a válságkezelési tervünknek megfelelően az, hogy változatlan színvonalon tartsuk a teljes szolgáltatási, feladatellátási portfóliónkat, és minden lehetőséget biztosítsunk a horgászoknak, hogy ne lehetetlenüljön el a horgászat gyakorlása.
A teljes cikk a Magyar Állattenyésztők Lapjának áprilisi számában olvasható
