Hónapokig görcsbe rándult gyomorral indult a napja minden szarvasmarha-, sertés-, kecske- és juhtartónak hazánkban, attól tartva, hogy az ő vagy a szomszéd állományában száj- és körömfájással fertőzött egyedet találnak. Most talán végre fellélegezhetünk, hiszen eltelt több mint egy hónap újabb kitörés nélkül, megkezdődhet a károk felmérése és a piac visszarendeződése. De vajon mikor állhatunk vissza a rendes kerékvágásba? Mit éltek át a járványidőszak alatt az állattartók? A nyilvánvaló mellett milyen áldozatokat hoztak, milyen költségekkel kellett megbirkózniuk, és mennyire voltak egymással szolidárisak? Ezekről beszélgettünk olyan tenyésztőkkel, akiket a fertőzés közvetlenül vagy közvetve érintett.
A fertőzött, felszámolásra került állattartó telepek esetében a teljes állomány kiirtásával, valamint az azt követő kötelező takarítási és fertőtlenítési munkálatokkal több milliárd forint értékű kár keletkezett, amely a végleges felszámolási és újratelepítési költségekkel tovább emelkedik. A korlátozásokkal érintett telepeken pedig a belföldi és az exportlehetőségek beszűkülése, a piaci árak visszaesése és a járványvédelmi költségek emelkedése idézett elő nehézségeket.
PIACI ZAVAROK
A magyar szarvasmarha-tenyésztés és tejtermelés jelentős mértékben exportorientált ágazat. A járvány azonban drasztikusan lelassította az exportot: a harmadik országok esetében akár 12 hónapos mentességi időszakot követelhetnek meg, mielőtt újranyitnák piacaikat. A bentragadt árualap relatív túltermelést idézett elő, melynek hatására az átvételi árak nyomottá váltak. A Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének tagjai közül többen jelentős értékesítési nehézségekről számoltak be – tájékoztatta lapunkat Bognár László, az egyesület ügyvezető igazgatója. – Köszönet illeti a szakembereket, önkénteseket, kollégákat, állattartókat és tenyésztőket, akik a járvány kitörése óta példaértékű munkát végeznek a megelőzés, a fertőzött állományok felszámolása és a járvány megfékezése érdekében. Kíméletlen és embert próbáló munkájuk nélkül a veszteségek sokkal súlyosabbak lettek volna. A jelenlegi válsághelyzet egyik legfontosabb tanulsága, hogy a hazai állattenyésztés, de különösen a tejhasznú szarvasmarha-ágazat, stratégiai jelentőséggel bír, ugyanakkor rendkívüli mértékben kitett a külső, különösen állategészségügyi és kereskedelmi hatásoknak – hívta fel a figyelmet a szakember.
Elgondolkodtató, hogy miért kizárólag nagylétszámú tejelőtelepeken jelent meg az RSZKF-vírus.
ELKÉNYELMESEDETT AZ ÁGAZAT
Az Imár Bt. a kitörést követően első lépésként bezárta telepeit, a külsős szolgáltatók és partnerek csak a kerítésig jöhetnek. Csomai Géza ügyvezető elmondta, hogy a járványmentes időszakban mindenki hajlamos elkényelmesedni. Még jól védett telepet is elért a vírus, ami mindenkit hidegzuhanyként ért. Sajnos eddig sok szarvasmarha- és juhtartó nem foglalkozott kellő mértékben a járványvédelemmel. Az indokolatlanul nagy átmenő forgalom mellett sajnos sokan akkor sem használják a kiépített védekezési infrastruktúrát, ha az rendelkezésre áll; gyakori például az üres kerékfertőtlenítők látványa. Azt is tudjuk, hogy a régi telepeken a tej- vagy épp a hullatároló belül van, így a teherautók kénytelenek végighajtani a telepen. Örvendetes a nemrég kiírt pályázat a járványvédelmi védekezés javítására.
A korlátozások sok pénzébe kerülnek az állattartóknak.
NEM TUDTÁK ELKERÜLNI A BAJT
Domokos Zsolt, a Dunakiliti Agrár Zrt. ügyvezetője is beszámolt lapunknak az elmúlt hetek borzalmairól. Ahogy egyre több telep fertőződött meg körülöttük (Kisbajcs, szlovákiai telepek, Levél), egyre szigorúbb intézkedéseket hoztak. A telepre beköltöztek a dolgozók, kizárólag a tejes kamiont engedték be, illetve a környező utakat naponta 2x locsolták citromsavas vízzel. A falu állattartóinak is felajánlottak citromsavat fertőtlenítés céljából. Hatalmas kudarc ként élte meg, hogy a szigorú szabályok betartása ellenére ilyen súlyosan érintette a telepet a vírus. „Ezek az állatok rám lettek bízva, de nem tudtam megóvni őket. Szörnyű volt nézni a szenvedésüket, már nagyon vártuk, hogy megkönnyebbüljenek. Eljött a leölés napja, de arra a napra sem szívesen emlékszünk vissza” – meséli lapunknak az ügyvezető.
A LEHATÁROLÁS MENTETTE MEG A TELEP EGYES RÉSZEIT
A kisbajcsi eset bejelentését követően a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. sem engedett be senkit az állattartó telepeire, a szerződött szolgáltatópartnereiket sem. A sertéstelep lehatárolása és működése jól elkülönült, így itt nem volt olyan teendő, ami fizikai beavatkozást igényelt volna. A szarvasmarhatelepet mint fehér zónát, leválasztották a takarmánygazdálkodási ágazatról mobilkerítéssel március 9-én. A központi telepre fertőtlenítés után is csak olyan személyek és járművek mehettek be, amelyeknek feltétlenül szükséges volt a munkák miatt. Bóna Szabolcs igazgatósági elnök elmondta, hogy minden állattartó telepet külön járványügyi egységként kezeltek, ezért minden elvégzendő munkához (szalmaterítők, takarmánykeverő és -kiosztó kocsik, spermatárolók stb.) telephelyenként dedikált gépeket és dedikált ellátószemélyzetet alkalmaztak. Ez az intézkedés tette lehetővé, hogy a növendékmarha- és a sertéstenyésztelep nem vált kontaktgazdasággá.
A legfájóbb, hogy úgy érezzük, mindent megtettünk, és ez sem volt elég.
LE KELL VONNI A KÖVETKEZTETÉSEKET
A szakember szerint amennyiben nem lesz több kitörés, a piaci anomáliák, amelyek az érintett állatfajokat és termékeiket érték, talán három hónap múlva csökkenhetnek olyan mértékűre, hogy ne jelentsenek kárt az állattartóknak. A Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. pedig jövő év közepére érhet el olyan termelési szintet, ami már megnyugtató lehet. A sok felajánlott szakmai segítséggel a genetikai veszteségük a szarvasmarha esetében 5 év alatt lesz ledolgozható.
Leghamarabb jövő év közepére lehet elfogadható termelési szintet elérni.
SIKERES HÚSVÉTI BÁRÁNYÉRTÉKESÍTÉS
Holló Mátyás, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség elnöke elmondta, hogy az olasz piac kihasználta a helyzetet, amikor minden juhtartó mielőbb szállítani szerette volna bárányait. Az értékesítési ár kb. 25%-kal alacsonyabb volt a karácsonykor fizetettnél. Az egyértelmű és számszerűsíthető gazdasági károkon túl nem mehetünk el szó nélkül a gazdákra nehezedő nyomás és stressz mellett sem, ami embereket, családokat képes tönkretenni…
A teljes cikket a Magyar Állattenyésztők Lapjának májusi számában olvashatják
