Az EU Bizottsága július 7-én publikálta az EU állattenyésztési stratégiáját. A hosszú anyag lényegi részeit igyekszem az alábbiakban összefoglalni és közérthetően megfogalmazni.
Ez a stratégia még nem egyenes út a támogatási jogcímekhez, de meghatározza egyebek mellett a következő ciklus (2028-2034) tenyésztéssel, állatjóléttel, környezetterhelés csökkentésével kapcsolatos beruházási, fejlesztési programok keretét vagy az importszabályok irányát.
Kedvező fordulat, hogy a Bizottság kifejezetten pozitív fényben tünteti fel az állattenyésztést és komplex, kiegyensúlyozott megközelítést szorgalmaz többek között a környezeti, éghajlati lábnyom mértékét és hatását illetően, elismerve az ágazat élelmiszer-ellátáshoz, foglalkoztatáshoz, az élhető vidék fenntartásához, a biológiai sokféleséghez és a kulturális értékhez való hozzájárulását.
A stratégia legfontosabb céljai között szerepel
- a fenntartható és jövedelmező állattenyésztés erősítése;
- a kockázatkezelési keretek bővítése az állattartók méltányosabb kárenyhítése érdekében;
- az állatbetegségek megelőzésének és felszámolásának, továbbá az állatjóléti beruházások eddigieknél hatékonyabb támogatása;
- WTO-kompatibilis viszonossági feltételek érvényesítése az importnál (az EU előírásoknak eleget tevő termékek importja).
- fehérje függőség csökkentése ukrán szójával.
A Bizottság szerint 2040-re az EU-nak olyan helynek kell lennie, ahol a fenntartható állattenyésztés nemcsak fennmarad, hanem virágzik is.
Megjegyzés: Ez jelentős előrelépés, ahhoz képest, hogy korábban úgy vezettek be tudományosan nem bizonyított előnyökre hivatkozva szigorúbbnál szigorúbb, gyakran szakmaiatlan és sok esetben gazdasági kárt okozó előírásokat, hogy a kieső bevételt vagy a költség növekedést nem vagy csak részben kompenzálták. Ennek az lett az eredménye, hogy tömegével hagyták abba az állattartást Európa szerte. Ma már ott tartunk, hogy az EU soha nem volt még ennyire kiszolgáltatott állati termékeket és takarmány összetevőket illetően és ez a helyzet folyamatosan romlik.
Ideje volt felismerni, hogy a fenntarthatóság nem mehet a jövedelmezőség, a megélhetés rovására.
A dokumentum megállapítja – amit mi már régóta tudunk -, hogy az extenzív állattartó rendszereknek van a legnagyobb jelentősége a természeti értékek, a biodiverzitás fenntartása számára.
Európa védett mezőgazdasági élőhelyeinek jelentős része azért létezik, mert legeltetik azokat a területeket. Ezek a rendszerek a termelésben betöltött szerény részesedésükhöz képest sokkal nagyobb közjót szolgáltatnak, miközben gazdasági szempontból a legsebezhetőbbek és legjobban vannak kitéve az agrárpolitikai döntéseknek.
Amennyiben a jelenlegi tendenciák folytatódnak, ezek a rendszerek fognak leghamarabb eltűnni, aminek nemcsak jelentős gazdasági és társadalmi negatív hatása lenne, de visszafordíthatatlan folyamatokat indítana el a védett élőhelyeken.
Ellenálló, reziliens állattenyésztés
A reziliencia többet jelent a sokk utáni helyreállási képességnél. Azt is jelenti, hogy képesek vagyunk a kockázatok előrejelzésére, a sebezhetőség csökkentésére, a strukturális változásokhoz való alkalmazkodásra, valamint nehezebb körülmények között a továbbra is biztonságos, fenntartható és megfizethető élelmiszerek előállítására.
Kockázatkezelési keret bővítése
A Bizottság a pénzügyi intézményekkel, köztük az Európai Beruházási Bankkal együttműködve előkészít egy célzott kockázatkezelési pénzügyi alapot, amely kiterjed az éghajlatváltozáshoz, járványos betegségekhez kapcsolódó biztosítási konstrukciókra.
Hatékonyabb betegségmegelőzés
A közelmúltbeli járványkitörések jelentős károkat okoztak ezért a Bizottság felülvizsgálja, az állatbetegségek kategorizálási rendszerét és az oltási szabályokat. Támogatni és erősíteni kívánják a tagállamok állategészségügyi felügyeleti rendszereit.
Éghajlatváltozáshoz alkalmazkodás
A károsanyag kibocsátást csökkentő, a tápanyag-gazdálkodást javító és az állattenyésztési rendszerek körforgásos gazdasághoz való hozzájárulását erősítő innovációk támogatása. Aszálytűrést és a hőállóságot javító tenyésztési stratégiák kidolgozása.
Versenyképes állattenyésztés
Célzott támogatás bevezetése állattenyésztők számára a jobb fenntarthatóságot és állatjólétet biztosító beruházásokra. Felülvizsgálják a hitelekhez való jobb hozzáférést, az államilag garantált hitelkonstrukciókra tesznek javaslatot.
Az olyan melléktermékek, mint a gyapjú vagy a trágya, nem hulladéknak, hanem erőforrásnak minősülnek, amely értéket képvisel, és többféle célt szolgál a körforgásos bioökonómiában.
Elő kell segíteni a tejtermelés és marhahústermelés jobb integrációját a környezetterhelés csökkentése érdekében.
Az importált termékekre vonatkozó előírások előírásokat harmonizálni kell az uniós állatjóléti szabályokhoz.
Fenntartható állattenyésztés
Testre szabott, helyi (lokális) állattartási rendszerekre és termékelőállításra van szükség, amelyek tükrözik a helyi realitásokat és a regionális erősségekre épülnek.
Figyelembe kell venni az „End the Cage Age” (Számoljuk fel a ketreces állattartást) elnevezésű civil kezdeményezés törekvéseit és tudományos eredményekre alapozva folyamatosan javítani kell az állatok tartási, szállítási körülményeit. Az új tartási rendszerekre való átállásra forrást (támogatást) kell biztosítani és elegendő időt kell hagyni.
Kifinomultabb megközelítésekre van szükség az állattenyésztés környezeti hatásának pontosabb és méltányosabb értékeléséhez. A Bizottság ki fog dolgozni egy harmonizált módszertant az állattenyésztéssel foglalkozó üzemek ÜHG-kibocsátására farm szinten, valamint jobb nyomonkövetési eszközöket vezet be.
A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy több támogatást nyújtsanak a legeltetésre alapozott állattartást folytató üzemek számára.
2027 júniusáig a Bizottság javaslatot tesz a sertések állatjóléti szabályainak felülvizsgálatára, beleértve a kötetlen tartási rendszerekre átállást, állatjóléti mutatók kidolgozását és a WTO kompatibilis import követelmények bevezetését.
Fehérje függőség csökkentése ukrán szójával
A Bizottság növelné az uniós fehérjenövény-termelést és csökkentené az importtakarmány-függőséget. Az EU fehérje önellátási foka 74%, aminek döntő részét a gyepek és kalászosok fehérjeforrása teszi ki. Ezt szeretnék 84%-ra növelni döntően ukrán szójaimporttal.
Jelenleg a teljes uniós szójaimport 13,4 millió tonna (nyers fehérje egyenértékben), amiből az ukrán szója aránya 7,5 százalék (1 millió t), a brazil pedig 48%. Ezt az arányt tolnák el az ukrán szója felé, ami a terveik szerint Ukrajna EU csatlakozásával a jelenlegi többszöröse lehetne. Abból indulnak ugyanis ki, hogy Ukrajna jelenleg a 13,5 millió tonnás fehérjenövény termelésének 60%-át exportálja, aminek a döntő részét a csatlakozás után az uniós tagállamok vásárolnák meg. Ezzel szerintük a jelenlegi 13,9-ről 4,7 millió tonnára csökkenthető a közöség fehérjenövény importja.
Megjegyzés: Ez merész terv, mivel a háború gyors lezárásával, és az ukrán export szinte kizárólag uniós piacokra irányításával számol.
Az EU a takarmányok 26 százalékát importálja jelenleg – és egyúttal a termelés 9 százalékát exportálja, tehát a nettó takarmánymérlege -17%. A magas fehérjetartalmú takarmánynövények (szója és hüvelyesek) felhasználásának döntő része (74%) import alapú és ebből a szója 94%-ot tesz ki. A takarmányfelhasználás 31%-át teszik ki a magas fehérjetartalmú növények (döntően ez szója). A legnagyobb fogyasztó (66%) a sertés- és baromfiágazat, a tej- és marhahús szektor 28%-ot képvisel.
Készítette: Wagenhoffer Zsombor
Forrás:
eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52026DC0576
