Az „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában a szélsőséges időjárási jelenségek mezőgazdaságra gyakorolt súlyos hatásaira hívja fel a figyelmet. Kiemeli továbbá, hogy az állattenyésztés védelme és megerősítése az aszály és erdőtüzek által sújtotta területeken nem csupán gazdasági kérdés, hanem egy alapvető fontosságú stratégia is a vidéki térségek és közösségek ellenálló képességének hatékony növelésére.
Idén nyáron számos európai mezőgazdasági területet szélsőséges időjárási viszonyok súlytottak, amelyek pusztító hatása Dél-Franciaországtól kezdve, Spanyolországon, Cipruson át Görögországig érezhető volt. A hőhullámok és az aszály komoly próbatétel elé állította a gazdaságokat, erőteljes hatást gyakorolva a mezőgazdasági földterületekre, ezáltal érintve mind a növénytermesztési, mind pedig az állattenyésztés ágazatot.
Az augusztusi hőhullám drámai következményekkel járt az európai mezőgazdaságra nézve. Franciaországban például több ezer csirke és más baromfiféle pusztult el néhány nap alatt a rendkívül magas hőmérséklet miatt. A helyzet különösen kritikus volt azokon a legelőkön, amelyeket teljesen felperzselt az aszály, ahol a gazdák kénytelenek voltak plusz takarmányt vásárolni és vizet szállítani állataik túlélésének biztosítása érdekében. A vészhelyzet kezeléséhez szükséges többletköltségek az előzetes becslések szerint is jelentősek, körülbelül 10 000 euró a takarmány- és 3 000-4 000 euró a vízellátás esetében.
Figyelmet érdemlő példa a franciaországi Cantal megye esete, ahol veszélybe került a híres védett eredetmegjelöléssel rendelkező Salers sajt előállítása, mert a teheneknek nem állt rendelkezésre elegendő legelőfű. A Salers Sajt Szakmaközi Bizottság elnöke, Laurent Lours így nyilatkozott az elmúlt évek változásairól: "Korábban évekig nyugodtak lehettünk, most viszont szinte minden nyáron ilyen vészhelyzetekkel kell szembe néznünk."
A vidéki területek sebezhetősége döntő tényező a környezeti katasztrófákban
A tudósok és az elemzők egy kulcsfontosságú pontban egyetértenek: a vidéki térségek évtizedeken át tartó hanyatlása és elnéptelenedése sok elhagyott mezőgazdasági területet és legelőt gyakorlatilag gyúlékony üzemanyaggá változtatott. A száraz fű, a benőtt növényzet és a kezeletlen erdők nagymértékben megnövelték a gyorsan terjedő tűzesetek kockázatát. Ez jól mutatja, hogy a vidéki térségek sérülékenysége döntő szerepet játszik a környezeti katasztrófák súlyosságában.
Tekintettel a kritikus helyzetre a francia kormány már bejelentette az első vészhelyzeti intézkedéseket: rendkívüli alap felállítása összesen 7-8 millió euró összegkerettel, termelőnkként legfeljebb 10 000 euró előleg kifizetése, valamint a földadó megfizetése alóli mentesség biztosítása az érintett gazdálkodók számára. Ezek azonban korlátozott beavatkozási lehetőségeket biztosító eszközök, amelyek elsősorban a vészhelyzet kezelésére szolgálnak, nem pedig a probléma strukturális gyökereinek megoldására.
A termelők nem rejtik véka alá elkeseredettségüket: hosszútávú beruházásokat sürgetnek az ágazat ellenállóképességének megerősítése érdekében, az öntözőrendszerek korszerűsítésétől kezdve, a növénykultúrák diverzifikálásán át egészen a klímaadaptációs támogatások növeléséig. Egy másik kulcsfontosságú pont az egyes régiók sajátos éghajlati viszonyainak hivatalos elismerése. Ez a lépés lehetővé tenné célzottabb védelmi intézkedések megtételét és speciálisan erre a célra elkülönített európai források aktiválását.
Az állattenyésztés értékes természetes eszköz az erdőtüzek megelőzésében
Ezek az események világosan mutatják, hogy a hőhullámok egyre gyakrabban és intenzívebben jelentkeznek és olyan stresszciklusokat eredményeznek, amelyek nemcsak a növénytermesztést és az állattenyésztést veszélyeztetik, hanem egész hagyományos termelési láncokat is, mint például a sajtgyártást és a friss gyümölcsök előállítását. A Cantalban, valamint más francia régiókban és egész Európában kialakult helyzet konkrét példája annak, hogy az agrárszektor sebezhetősége hogyan fokozódhat, ha szinte évente ismétlődnek a szélsőséges időjárási események, anélkül, hogy megfelelő megelőző és ellenálló képességet biztosító eszközöket alkalmaznának.
A szakértők kiemelik, hogy a helyi gazdaságok újjáélesztése az egyik leghatékonyabb eszköz lehet a jövőbeli tűzvészek kockázatának csökkentésében. Különösen a vidéki térségekben a gazdasági és mezőgazdasági tevékenységek helyreállítása nemcsak munkahelyeket teremt, hanem közvetlen hatással van a földhasználatra, a földgazdálkodásra is. A fenntartható erdőgazdálkodás, olyan célzott beavatkozásokkal, mint az irányított és ellenőrzött fakitermelés és az erdőkarbantartás segít csökkenteni a száraz és gyúlékony növényzet mennyiségét.
Ugyanakkor az olyan aktív mezőgazdasági gyakorlatok, mint például a növénytermesztés és a haszonállatok legeltetése is kulcsfontosságú szerepet játszanak: a szarvasmarhák, juhok és más haszonállatok segítenek megtisztítani a legelőket a felesleges száraz fűtől és a spontán – emberi beavatkozás nélkül – kialakult vegetációktól, elfogyasztva azokat az anyagokat, amelyek egyébként a bozót és erdőtüzek gyújtóanyagává válhatnának. Azáltal, hogy csökkentik a gyúlékony anyagok által okozott pusztító tüzek kockázatát, a gazdaságok és az állattenyésztés – túl azon, hogy élelmiszert biztosítanak – értékes természetes eszközzé válnak a megelőzés és a földhasználat szempontjából, így csökkentve a tűz terjedésének valószínűségét és kiegészítve a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokat, valamint a vidéki térségek fejlesztését.
Az európai PRISMA és BioRural projektek
Valójában már jelenleg is léteznek olyan innovatív európai projektek – mint például a PRISMA és a BioRural –, amelyek a fenntartható erdőgazdálkodást a helyi gazdasági fejlődéssel ötvözik. A PRISMA projekt például hiperspektrális műholdas érzékelőket alkalmaz az erdők és a biodiverzitás megfigyelésére, lehetővé téve a célzott beavatkozásokat az erdőgazdálkodásban. A BioRural projekt ugyanakkor az erdészeti, agrárerdészeti és állattenyésztési melléktermékeket használja fel energetikai és bioalapú célokra, például szerves trágyaként vagy biogáz előállítására, ezáltal csökkentve a környezeti hatást és helyi energiaforrásokat teremtve a körforgásos gazdaság keretében.
A gyúlékony anyagok csökkentése és a helyi gazdasági lehetőségek megteremtése következtében az állattenyésztés védelme és megerősítése az aszály és erdőtüzek által sújtotta területeken nem csupán gazdasági kérdés, hanem egy alapvető fontosságú stratégia is a vidéki térségek és közösségek ellenálló képességének hatékony növelésére.
Forrás: NAK/Borovka Zsuzsa
