Napjainkban az antibiotikumokkal szembeni rezisztens baktériumtörzsek okozta fertőzések közvetlen következményeként az antimikrobiális rezisztencia évente több mint 35 000 halálesetet eredményez az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség területén. Az antimikrobiális rezisztencia mára már egyike a három legjelentősebb egészségügyi veszélynek, amely elleni küzdelem összehangolt uniós szintű fellépést igényel. Jelen cikkünkben összegyűjtöttük, hogy milyen jelentősége van a juhtenyésztésben az antibiotikum használatnak, valamint, hogy milyen kihívásokkal kell e területen szembenézni a jövőben. Felvázoljuk továbbá az ágazatban alkalmazható, az antimikrobiális szerek kiváltására szolgáló alternatívákat és bemutatjuk, hogy ezen készítmények hogyan járulnak hozzá a juhállományok egészségének fenntartásához és a termelékenység fokozásához.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az antimikrobiális rezisztencia (AMR) mára világszinten a fegyveres konfliktusok és humanitárius válságok, valamint a klímaváltozás és az extrém időjárási események következtében kialakuló egészségügyi hatások után a harmadik legjelentősebb globális közegészségügyi fenyegetéssé vált. Napjainkban az antibiotikumokkal szembeni rezisztens baktériumtörzsek okozta fertőzések közvetlen következményeként az antimikrobiális rezisztencia évente több mint 35 000 halálesetet okoz az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség (EGT) – azaz az EU tagállamai és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) három országa, Norvégia, Izland, Liechtenstein – területén. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) adatai továbbá azt mutatják, hogy szinte az összes baktérium-antibiotikum-rezisztencia kombináció esetében jelentősen növekedik a fertőzések és az azokhoz kapcsolódó halálesetek száma, különösen az egészségügyi intézményekben. Becslések szerint az ellenálló baktériumok okozta fertőzések mintegy 70%-a a humánegészségügyi ellátással összefüggésben lépett fel. Az előrejelzések szerint 2025. és 2050. között 39 millió haláleset lesz közvetlenül a bakteriális antimikrobiális rezisztenciának tulajdonítható.
Elmondható továbbá, hogy az antimikrobiális rezisztencia emellett óriási pénzügyi terhet ró az egészségügyi rendszerekre és a gazdaságra egyaránt. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) becslése szerint a magasabb humán- és állategészségügyi kiadások és a munkaerő, valamint az állatállományok romló termelékenysége miatt az antimikrobiális rezisztencia évente közel 11,7 milliárd euró költséget ró az EU/EGT-országokra. A Világbank becslései szerint globális szinten az antimikrobiális rezisztencia 2050-re 1 billió USD egészségügyi többletköltséget, 2030-ra pedig évi 1-3,4 billió USD közötti bruttó hazai termék (GDP) veszteséget eredményezhet.
De mit is jelent pontosan az AMR?
Az AMR az a jelenség, amikor a mikroorganizmusok, például baktériumok, vírusok, gombák vagy paraziták olyan módon változnak meg, hogy az ellenük alkalmazott antimikrobiális szerek – azaz az antibiotikumok, antivirális, gomba- és parazitaellenes szerek – hatékonysága csökken vagy megszűnik. A rezisztencia kialakulása következtében tehát egyes mikroorganizmusok olyan antimikrobiális hatóanyagok jelenlétében is képesek életben maradni, illetve szaporodni, amelyek normál körülmények között gátlólag hatnának rájuk, vagy elpusztítanák őket. Az antimikrobiális rezisztencia tehát egy természetes folyamat, amely idővel a kórokozók genetikai változásai révén alakul ki, az AMR megjelenését és terjedését azonban az emberi tevékenység – főként az antimikrobiális szereknek az emberek, az állatok és a növények fertőző betegségeinek kezelésére, megelőzésére vagy leküzdésére történő helytelen és túlzott mértékű használata – gyorsítja fel. A fent említett tényezőkön túl a helyzetet súlyosbítja, hogy az AMR következtében az egyes fertőzések kezelése egyre és egyre nehezebbé válik, fokozódik a kialakult betegségek súlyossága, továbbá nő a szövődmények és a halálozás kockázata.
Tekintettel arra, hogy az AMR egy összetett probléma, mely minden országban problémát jelent, jövedelmi szinttől függetlenül, továbbá, hogy a terjedése nem ismer országhatárokat, így az ellene való küzdelem összehangolt, hatékony és globális szintű fellépést igényel, olyat, amely ágazatspecifikus intézkedéseket tartalmaz a humán- és az állategészségügy, az élelmiszertermelés, az állattenyésztés, a növénytermesztés és a környezetvédelem területén egyaránt.
Növekvő népesség kontra biztonságos, tápláló, megfizethető magas minőségű élelmiszerek rendelkezésre állása
A következő évtizedek egyik legnagyobb kérdése – és egyben az egyik legjelentősebb kihívása – az lesz, hogy a világ élelmiszerrendszerei vajon képesek lesznek‑e kielégíteni a gyorsan növekvő népesség igényeit. A biztonságos, jó minőségű és megfizethető élelmiszerek iránti növekvő igény fő mozgatórugója egyértelműen a világ népességének dinamikus bővülése. Becslések szerint a humán populáció 2050-re meghaladja a 9,5 milliárd főt (becsült érték 9,4-9,7 milliárd fő) és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSz) 2024-es, a világ népességének várható alakulására vonatkozó jelentése szerint a világ lakosságának létszáma várhatóan a 2080-as évek közepén éri el csúcspontját. A következő hatvan évben tehát a 2024 évi 8,2 milliárd főről a 2080-as évek közepére körülbelül 10,3 milliárdra nő a föld népessége, majd az évszázad végére az visszatér a 10,2 milliárd körüli értékre.
Az állattenyésztési ágazat jelenleg is kulcsszerepet játszik számos térség gazdaságában és a helyi lakosság élelmezésében egyaránt, az állati eredetű fehérjék pedig továbbra is kiemelt szerepet töltenek be a fokozott fehérjeszükséglet kielégítésében. Mint ismeretes az állattenyésztésben jelenleg alkalmazott genetikában rejlő lehetőségek kiaknázásának vannak biológiai határai, a termelési rendszerek és technológiák, a klímaváltozással járó negatív hatások, valamint az egyes állatbetegségek, járványok kitörése pedig szintén számos nehézséget okoznak és korlátozó tényezőt jelentenek a termelés fokozása terén. Ezen tényezőket tehát számításba kell venni, hiszen önállóan és az egyes korlátozó faktorok közötti szinergiák következtében mindezen tényezők jelentősen megnehezítik az elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű állati eredetű élelmiszer előállítását, a környezeti fenntarthatóság veszélyeztetése nélküli.
A juhok globális jelentősége: sokoldalú haszonállat a modern és a hagyományos mezőgazdaságban
A juh az egyik legsokoldalúbb és legadaptívabb háziállatfaj, ezért a történelem során szinte minden kontinensen elterjedt. Kivételes alkalmazkodóképességük révén képesek megélni száraz sivatagi, hegyvidéki, sztyeppei, mediterrán és hideg éghajlatú területeken egyaránt. Sok fajta jól tűri a takarmányhiányt és hatékonyan hasznosítja a gyenge minőségű legelőket, továbbá jól tolerálja a szélsőséges időjárást is. A juhok éppen ezért világszerte fontos szerepet töltenek be az állattenyésztésben, mely haszonállatokat gyapjújukért, húsukért, tejükért, bőrükért, faggyújukért és más, értékes járulékos ökoszisztéma-szolgáltatásukért tartják. Ez a „sokféleség” különösen értékes volt a hagyományos társadalmakban és még ma is kiemelten fontos a fejlődő régiókban. A juhhús fogyasztása világszerte elterjedt, magas tápláló értéke és különleges íze miatt ezen hústípus különösen fontos szerepet játszik bizonyos kultúrákban, vallásokban és gasztronómiai hagyományokban. Elmondható tehát, hogy a juhágazat jelentős szerepet játszik mind a fejlett, mind a fejlődő országok mezőgazdaságában, különösen olyan térségekben, ahol a klimatikus és/vagy domborzati viszonyok kihívást jelentenek.
Jelenleg több mint 1400 különböző juhfajtát tartanak számon világszerte, amelyek kiváló alkalmazkodóképességüknek, a kedvezőtlen adottságú területek hatékony hasznosításának és természetesen a céltudatos tenyésztői tevékenységnek, a genetikai fejlesztésnek köszönhetően terjedtek el. A modern technológiák (elektronikus azonosítás, GPS, genomikai eszközök, legelő-, állat- és környezetmonitorozó technológiák, telepirányítási rendszerek stb.) és a hagyományos tartási-, legeltetési megoldások alkalmazásának kombinációja lehetővé teszi, hogy a juhágazat egyszerre legyen fenntartható, gazdaságos és környezetbarát.
Az antibiotikumok alkalmazásának jelentősége és kihívásai a juhtenyésztésben
A 20. század közepétől kezdve az antibiotikumok széles körű alkalmazása jelentősen hozzájárult az egyes állattenyésztési ágazatok termelékenységének növeléséhez, nem volt ez másképp a juhágazatban sem. Az antibiotikumok alkalmazása ugyanis javította az állatállományok állategészségügyi státuszát, fokozta a termelés hatékonyságát, csökkentette az egy egységre jutó állati eredetű termék előállításának költségét, ami világszerte emelte mind az élelmiszer-, mind pedig az élelmezésbiztonságot.
A juhok esetében különösen fontosak voltak a paraziták és más, kérődzőkre jellemző betegségek elleni kezelések, amelyek nélkül a termelés jelentős veszteségeket szenvedett volna el. A juhtenyésztésben számos antibiotikumot alkalmaznak jelenleg is, mely szerek indokolt esetben és megfelelő dózisban történő alkalmazásával hatékonyan csökkenthetőek az egyes betegségek okozta termelésbeli kiesések és felelősségteljes használatukkal hozzájárulhatunk a juhok egészségének fenntartásához, jólétének javításához.
Az antibiotikumok alkalmazásának előnyei ellenére azonban egyértelműen látható, hogy egyre nagyobb problémát jelent az antimikrobiális rezisztencia kialakulása és fokozódása. A rezisztens baktériumok terjedését, mint globális közegészségügyi fenyegetést mára már a WHO is kiemelten kezeli. Nem kérdőjelezhető meg, hogy valamennyi állattenyésztési ágazat, így a juhágazat számára is továbbra is létfontosságúak az antibiotikumok – és az egyéb antimikrobiális szerek –, hiszen nélkülük az egyes állatbetegségek gyorsan visszavetnék a termelést, ami az élelmiszer-ellátás biztonságát és a gazdálkodók megélhetését egyaránt fenyegetné. Ugyanakkor a rezisztencia kialakulása, terjedése és a szermaradványok felhalmozódásának kockázata miatt a jövőben olyan új, innovatív megoldásokra és hatékony antibiotikum-alternatívák kidolgozására van szükség, amelyek egyszerre képesek javítani az állatok jólétét és termelékenységét – ahogyan ezt az antibiotikumok eddig is biztosították –, mindezt azonban a rezisztencia kockázata nélkül.
Antibiotikumok helyett fenntartható alternatívák a kiskérődzők egészségének megőrzésére
A juhágazat hosszabb távon is eredményes és fenntartható működésének az alapját az egészséges állatállományok képezik. Napjainkban az intenzív termelési rendszerek mellett továbbra is az extenzív, legeltetésre alapozott tartásmód dominál az ágazatban, melynek következtében a juhállományok különösen kitettek a változó klimatikus tényezők hatásainak, amelyek növelik az egyes betegségek és parazitafertőzések kockázatát, továbbá fokozzák a bizonytalanságot és rontják a tervezhetőséget a termelésben.
Az antibiotikumok használatával kapcsolatos biztonsági és közegészségügyi, valamint környezetvédelmi aggályok – különösen az antimikrobiális rezisztencia terjedése – világszerte arra ösztönzik az országokat, hogy alternatív megoldásokat keressenek a haszonállataik, így a juhok egészségének megőrzésére is. Az AMR ugyanis nem csupán humán- vagy állategészségügyi probléma, hanem komplex környezeti kihívás is. Az antibiotikumok környezetbe jutása és a rezisztens baktériumok kialakulásának fokozódása hozzájárul a rezisztencia világszintű terjedéséhez, miközben az nem csak a lakosság vagy az állatállományok egészségének fenntartását, kezelésük hatékonyságát rontja, hanem károsítja az ökoszisztémákat és csökkenti a biodiverzitást is. A környezetvédelem és az AMR elleni fellépés ezért egymástól elválaszthatatlan egységet kell, hogy képviseljen.
Elmondható, hogy a juhállományokban a hagyományos kezelések továbbra is főként gyógyszeres terápiákra és parazita ellenes szerek használatára alapozottak, az elmúlt két évtizedben azonban intenzív kutatások indultak az antibiotikumok kiváltására alkalmas új módszerek és készítmények fejlesztésére. A parazitafertőzések csökkentésére irányuló modern állomány- és legeltetés-menedzsmentstratégiák – állománysűrűség mérséklése, rotációs/váltott/közös legeltetés, a legelők optimális kihasználása, túllegeltetés elkerülése, célzott kezelés, genetikai szelekció stb. – mellett számos alternatív megoldás került előtérbe napjainkban, amelyek célja a juhok immunrendszerének erősítése és a kedvező egészségi állapotának fenntartása.
A legígéretesebb antibiotikum-alternatívák
A legígéretesebb és a legszélesebb körben kutatott antibiotikum-alternatívák jelenleg a következők:
- prebiotikumok,
- probiotikumok,
- fitobiotikumok és növényi kivonatok,
- illóolajok.
Ezek az anyagok nemcsak a paraziták elleni védekezést segíthetik, hanem hozzájárulhatnak ugynevezett immunmoduláló stratégiák kialakításához is, amelyek természetes módon fokozzák a juhok immunválaszát. A jelenleg folyó kutatások célja olyan fenntartható, biztonságos és hatékony megoldások kidolgozása, amelyek hosszú távon csökkenthetik az antibiotikumok használatát a kiskérődző ágazatban.
Prebiotikumok
Az ENSz Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, a FAO meghatározása szerint a prebiotikumok olyan nem emészthető anyagok, amelyek szelektíven serkentik a kedvező bélbaktériumok növekedését, ezáltal pozitív hatást gyakorolnak a gazdaszervezet egészségére. Ezek a vegyületek – főként különböző bypass szénhidrátok, melyek olyan szénhidrátok, amelyek nem bomlanak le a bendőben, hanem változatlan formában jutnak tovább a vékonybélbe, ahol a szervezet közvetlenül tudja őket hasznosítani – közvetlenül vagy közvetve javítják a bélmikrobiom összetételét azáltal, hogy elősegítik a hasznos baktériumok, például az anaerob baktétiumok, a Lactobacillusok és a Bifidobacteriumok elszaporodását. A folyamat egyik kulcsa az úgynevezett kompetitív kizárás, amely során a jótékony baktériumok kiszorítják a kórokozókat.
A jelenleg már rendelkezésre álló kutatási eredmények egyértelműen igazolják, hogy a prebiotikumok alkalmazása csökkentheti az antibiotikumok használatának szükségességét a juhtenyésztésben. A prebiotikumok takarmánykiegészítőként történő alkalmazása ugyanis kiegyensúlyozza a kérődzők bélflóráját, ami hatékony eszköz a betegségek megelőzésében és a már kialakult betegségek kezelésében egyaránt.
Számos vizsgálat kimutatta, hogy a prebiotikumok alkalmazása az alábbi előnyökkel jár:
- Javuló emészthetőség
- A prebiotikummal kiegészített takarmány növeli a szárazanyag-, szervesanyag- és nyersfehérje-emészthetőséget.
- A jobb emésztés hatékonyabb tápanyaghasznosítást eredményez.
- Kedvező hatás a bendő működésére
- A prebiotikumok pozitívan befolyásolják a bendőben lejátszódó folyamatokat, a tápanyag-emészthetőségi együtthatókat, valamint a növekedési erélyt.
- A kedvezőbb bendőműködés gazdasági szempontból is előnyös, mivel a javuló takarmányhasznosítás révén csökkenthetőek a takarmányozás költségekei.
- Fokozott energia- és tápanyaghasznosítás
- Számos vizsgálat igazolja, hogy a prebiotikumok bárányok esetén történő alkalmazása fokozza a teljes béltraktusban az emésztés hatékonyságát és ezáltal növeli a hasznosítható energia mennyiségét.
- Gyorsabb növekedés
- Több tanulmány kimutatta, hogy a prebiotikumok növelik a napi testtömeg-gyarapodást, ami különösen fontos a hízlalási rendszerekben.
- Bendő pH stabilizálása
- A prebiotikumok segítenek stabilizálni a bendő pH-ját és csökkentik a szubakut bendőacidózis kockázatát, különösen a magas energiatartalmú takarmányok etetésekor.
A prebiotikumok tehát hatékony, természetes alternatívát jelentenek az antibiotikumok használatának mérséklésére a juhtenyésztésben. A kutatások alapján elmondható, hogy a prebiotikumok alkalmazása gazdasági és állategészségügyi szempontból egyaránt előnyös és ezen alternatíva fontos szerepet játszhat a fenntartható, antibiotikum-használatot mérséklő juhtartási rendszerek kialakításában.
Probiotikumok
A kérődzők – így a juhok – emésztőrendszere rendkívül összetett és gazdag mikrobiommal rendelkezik, amelyben baktériumok, vírusok és protozák egyaránt jelen vannak. A probiotikumok olyan élő mikroorganizmusok, amelyek megfelelő mennyiségben alkalmazva egészségügyi előnyt biztosítanak a gazdaszervezet számára. A bélrendszerben legalább 500 baktériumfaj – tudományos becslések szerint akár több ezer is – található és ezek közül számos kulcsszerepet játszik az emésztésben, az immunitás fenntartásában és a kórokozók elleni védekezésben.
A probiotikumok, mint mikrobiális takarmány‑adalékanyagok képesek javítani a bélflóra egyensúlyát azáltal, hogy elősegítik a kedvező baktériumok elszaporodását, miközben visszaszorítják a káros mikroorganizmusokat. Hatásmechanizmusuk sokrétű, gátolják a kórokozók megtapadását a bélfalon, antimikrobiális anyagokat termelnek, a korábban már említett kompetitív kizárással kiszorítják a patogéneket, erősítik a bél védelmi funkcióját, csökkentik a bél lumenének pH‑ját, valamint optimális állapotban tartják az immunrendszert.
A probiotikumok szerepe a parazitafertőzések elleni védekezésben
A juhok esetében az egyik legjelentősebb állategészségügyi problémát az úgynevezett gasztrointesztinális fonálférgek (GIN) okozta fertőzések okozzák. Ezek világszerte komoly termelési veszteségeket okoznak és a féreghajtó szerekkel szembeni rezisztencia rohamosan terjed.
A probiotikumok közvetetten segíthetnek a paraziták elleni védekezésben azáltal, hogy:
- javítják a bendő mikrobiális egyensúlyát,
- erősítik az immunválaszt,
- csökkentik a parazitaterhelést.
A probiotikumok hatása az emésztésre és a termelési mutatókra
A probiotikumok általában javítják az emésztést és a tápanyaghasznosítást, azáltal, hogy
- fokozzák az emésztőenzimek aktivitását,
- javítják az ásványi anyagok (pl. kalcium) felszívódását,
- növelik a szárazanyag‑felvételt,
- javítják a takarmányértékesítést és a tápanyagok emészthetőségét.
Egyes probiotikumok – például a Lactobacillus acidophilus és Bacillus amyloliquefaciens – alkalmazása kedvezőbb növekedési erélyt és hatékonyabb tápanyaghasznosítást eredményezett.
A probiotikumok szerepe a bendőacidózis megelőzésében
A bendőacidózis gyakori probléma a nagy energiatartalmú takarmányt fogyasztó állományokban. Több tanulmány igazolta, hogy:
- a probiotikumok és a bendőműködést serkentő szerek (rumenotorikumok) kombinációjával hatékonyan kezelhető az acidózis,
- egyes törzsek – Saccharomyces cerevisiae és Diutina rugosa törzsek – javították a bendő mikrobiális diverzitását és csökkentették a gyulladást,
- a multistrain, azaz a több különböző mikrobatörzset tartalmazó probiotikumok csökkentették a bendő pH‑ját és a tejsav koncentrációját, így mérsékelték az acidózis kialakulását.
Bár a probiotikumok ígéretes alternatívát jelentenek az antibiotikumok kiváltására, azonban több tényezőt még tovább kell vizsgálni és pontosítani kell, például meg kell határozni az optimális körülményeket a probiotikumok túléléséhez és kolonizációjához, ki kell dolgozni a megfelelő dózisokat és adagolási protokollokat, el kell végezni a probiotikus törzsek molekuláris azonosítását és hitelesítését. Mindezeket követően a probiotikumok sokoldalú és hatékony eszközt jelenthetnek a juhok egészségének javításában. A féreghajtókkal szembeni rezisztencia terjedése miatt különösen fontos szerepük lehet a jövő fenntartható juhtenyésztési rendszereiben.
Fitobiotikumok és növényi kivonatok
A növényi eredetű bioaktív anyagok – más néven fitobiotikumok – alkalmazása egyre fontosabb szerepet kap a juhtenyésztésben is, mivel természetes, környezetbarát és hatékony alternatívát kínálnak az antibiotikumok kiváltására. A fitobiotikumok használata jól illeszkedik az úgynevezett „One Health”, azaz az „Egy Egészség” megközelítéshez, amely az állatok, az emberek és a környezet egészségének összekapcsoltságát hangsúlyozza.
A fitobiotikumok körébe számos növényi eredetű anyag sorolható, például a gyógy- és fűszernövények, az illóolajok és az oleorezinek, azaz a komplexebb hatású, az illóolajok és gyanták elegyéből álló keverékek. Ezek az anyagok általában olcsóak, könnyen hozzáférhetőek, természetesek és nem toxikusak. Hatásmechanizmusuk sokrétű: antibakteriális, antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal egyaránt rendelkeznek, szintén javítják a bél mikrobiomját, erősítik a bél védelmi funkcióját, fokozzák a tápanyagok felszívódását és kiegyensúlyozzák az immunrendszert. A növényekben található bioaktív vegyületek – például terpenoidok, fenolos anyagok (tanninok), glikozidok, alkaloidok, flavonoidok és glükozinolátok – együttesen járulnak hozzá ezekhez a kedvező hatásokhoz. Számos kutatás igazolja a fitobiotikumok alkalmazásának gyakorlati előnyeit a juhok takarmányozásában, melyek az alábbiakban foglalhatók össze:
- Teljesítmény- és egészségi állapot javulás
- A rozmaringból, fahéjból, kurkumából és szegfűszegből álló gyógynövény-keverék javította a hőstressznek kitett bárányok takarmányfelvételét, antioxidáns státuszát – azaz, hogy az állat szervezetében milyen erősen működik az antioxidáns védekező rendszer, vagyis mennyire képes semlegesíteni a káros szabad gyököket és megelőzni az oxidatív stresszt – és a növekedési erélyét.
- A „sivatagi ginzeng”, azaz a Cistanche deserticola kiegészítés kedvezően módosította a bendő mikrobiomját és javította a fermentációs folyamatokat.
- A tea szaponin – azaz a teanövényekből (Camellia fajokból) származó természetes, bioaktív vegyületcsoport – csökkentette a bendő protozoák számát, mérsékelte a metánkibocsátást és javította a rostok emészthetőségét.
- Növekedésserkentő hatás
- Az Allium mongolicum Regel – amely főként Mongólia, Kína és Közép-Ázsia száraz, félsivatagi területein előforduló vadon élő hagymafaj és különleges bioaktív összetétele miatt egyre nagyobb figyelmet kap az állattenyésztésben – és kivonatai növelték a napi testtömeg-gyarapodást, javították a takarmányértékesítést és a húsminőséget.
- Parazitaellenes hatás
- Egyes gyógynövény-kivonatok csökkentették a Trichostrongylus, a Haemonchus és az Oesophagostomum fertőzöttséget.
- A fekete kömény (Nigella sativa) és a gyömbér (Zingiber officinale) javította a vemhes és frissen ellett anyajuhok antioxidáns státuszát és jelentősen csökkentette a féregpeteszámot. A gyömbér a férgek fejlődését, szaporodását gátló és lárvaölő hatásokat is mutatott egyes parazitákkal szemben.
- Termelési és szaporodásbiológiai előnyök
- Leuzea és echinacea gyógyhatású növénynemzetségekből származó növényekből készült kivonatok javították a vemhes anyajuhok fiziológiai állapotát, növelték a bárányok születési súlyát és fokozták ellenálló képességét, elősegítve az antibiotikum-mentes termelésre való átállást.
- Anyagcsere és immunitás támogatása
A fitobiotikumok fentieken túl esszenciális tápanyagokat biztosítanak, serkentik az endokrin rendszert, javítják a tápanyag-metabolizmust, stabilizálják a mikrobiomot, valamint csökkentik a gyulladást és a mikrobiális toxinok kedvezőtlen hatásait. Mindezen kedvező hatások lehetővé teszik, hogy az állat kevesebb energiát fordítson immunválaszra és többet a növekedésre, valamint a termelésre.
A fitobiotikumok tehát szintén sokoldalú, természetes és fenntartható alternatívát jelentenek az antibiotikumok kiváltására a juhtenyésztésben. Kiemelt szerepet tölthetnek be a metánkibocsátás mérséklésében, alkalmazásuk jelentős potenciált hordoz a jövő környezetbarátabb, antibiotikum-mentes, fenntartható állattartási rendszereinek a kialakításához.
Illóolajok
Az illóolajok koncentrált, illékony, növényi eredetű vegyületek, amelyek világszerte fontos szerepet töltenek be az élelmiszeriparban, a humángyógyászatban és egyre inkább az állattenyésztésben is. A juhok takarmányozásában és egészségvédelmében az illóolajok az egyik legígéretesebb természetes alternatívát jelentik jelenleg az antibiotikumok és féreghajtók kiváltása terén.
Az illóolajok számos biológiai – antibakteriális, gyulladáscsökkentő, antioxidáns, gombaellenes, görcsoldó – hatással rendelkeznek. Ezen tulajdonságok teszik őket sokoldalú, természetes egészségvédő anyagokká. Az illóolajok fő hatóanyagai a terpének és a terpenoidok, ezek a vegyületek károsítják a paraziták sejthártyáját, gátolják az anyagcseréjüket, valamint visszafogják a szaporodásukat. Az illóolajok ígéretes alapanyagok lehetnek tehát új gyógyszerek vagy gyógynövény-alapú féreghajtók fejlesztéséhez. Itt is elmondható azonban, hogy a pontos hatásmechanizmusuk feltérképezése még további kutatást igényel, különösen, ha más gyógyszerekkel, gyógyhatású készítményekkel kombináljuk azokat.
Illóolajok szerepe a juhok parazitafertőzéseinek csökkentésében
A kutatások szerint az illóolajok igen hatékonyak lehetnek a paraziták elleni védekezésben. Az illóolajok csökkentik a GIN-fertőzöttséget, egyes vizsgálatai adatok szerint alkalmazásuk során 78%-kal csökkent a féregpeték ürítését. A narancsolaj (essential orange oil) alkalmazása mérsékelte a fertőzöttség súlyosságát és csökkentette a legelő fertőzöttségét is. A kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) illóolaj in vitro és in vivo vizsgálatokban egyaránt hatékonyan gátolta a Haemonchus contortus fejlődését.
Az illóolajok hatása a bendőműködésre és az emésztésre
Számos tanulmány kimutatta, hogy az illóolajok szelektív antibakteriális hatással rendelkeznek, azaz nem minden baktériumot pusztítanak el, hanem csak bizonyos baktériumcsoportokra hatnak, miközben másokra kevésbé vagy egyáltalán nem fejtenek ki befolyásoló hatást. Szintén csökkentik a metánkibocsátást, ez környezetvédelmi és takarmányhasznosítási szempontból is előnyös. Növelik a propionát arányát a bendőben, mely fontos energiaforrás a kérődzők számára. Javítják a rostok emészthetőségét, ez pedig jobb takarmányértékesítést és nagyobb növekedési erélyt eredményez, továbbá elősegítik a bypass fehérjék képződését, vagyis több fehérje jut változatlanul a vékonybélbe, ahol hatékonyabban hasznosul.
Összefoglalóan elmondható, hogy a jövő juhtenyésztése várhatóan egyre inkább ezekre a biztonságos, környezetbarát és rezisztenciamentes megoldásokra épül majd, amelyek lehetővé teszik az antibiotikum-használat jelentős csökkentését anélkül, hogy romlana az állatok egészsége vagy visszaesne a termelés hatékonysága.
Forrás: NAK/Borovka Zsuzsa
