Április 25-ig hazánkban öt, Szlovákiában hat tejhasznú állományban ütötte fel a fejét a ragadós száj- és körömfájás-betegség. A járványnak még nem nevezhető 5+6 eset hatása nemcsak a fölszámolt állományok tartóira és a korlátozás alá került területen gazdálkodókra, hanem az ország valamennyi szarvasmarha-, juh- és sertéstartójára is hatással vannak.
Nem véltelenül hívják a járványos betegségek atombombájának a ragadós száj- és körömfájás- betegséget a szakmában, hiszen a gazdasági, és mondhatjuk, társadalmi hatása rendkívül nagy. Általában váratlanul üti fel a fejét. Mire a klinikai tünetek jelentkeznek, már az állomány nagy része minden bizonnyal befertőződött, és lehet akkor még a vérvizsgálatok negatív eredményt mutatnak. Rendkívül ragályos, vagyis könnyen és gyorsan terjed. Az állattenyésztő ágazatok kétharmadát érinti, és az élelmiszeriparra is nagy hatással van, mivel élelmiszerekkel is terjedhet.
A hazai szarvasmarha-állomány 1, a szlovákiai 1,7 százalékát kellett felszámolni.
A KÉT ORSZÁGBAN 11 TELEP ÉRINTETT
Eddig hazánkban 8300 szarvasmarha esett áldozatául a vírusnak Kisbajcson, Levélen, Dunakilitin és Darnózselin. A négy telepen felszámolt, zömében holstein-fríz fajtájú egyedek száma, a hazai szarvasmarha-állomány kb. 1-% át teszik ki. Szlovákiában a detrekőcsütörtöki telepen 3500, a bakain 1250, a dercsikain 870, a csiliznyáradin és a medvein megközelítőleg 650-650, míg a lúcsin 280 szarvasmarhát kellett leölni a betegség miatt. Szlovákia szarvasmarha-állománya a 2023-as KSH-adatok alapján 430 ezer egyed volt, tehát az RSZKF-fel érintett egyedek száma a teljes állomány 1,7%-át tette ki, és ebben nem szerepel a védőkörzetben kötelezően leölésre került háztáji állatok száma.
Az újságcikk megjelenése óta a magyarországi Rábapordányban (április 17.) is felütötte fejét a vírus, ahol újabb 875 szarvasmarhát kellett leölni a továbbterjedés megakadályozása érdekében.
FELFÜGGESZTETT SZAKMAI GYAKORLAT AZ OKTATÁSBAN
Az állatorvosi és agráregyetemeken az oktatás része, hogy a hallgatóknak szakmai gyakorlatot kell teljesíteniük a diplomaszerzés feltételeként. A néhány hetes/hónapos gyakorlat alatt a diákok testközelből ismerhetik meg egy-egy állattartó telep hétköznapi működését. A ragadós száj- és körömfájás azonban keresztülhúzta ezt az amúgy kötelező képzést. Az Állatorvostudományi Egyetem, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kara, a Debreceni Egyetem és a MATE is határozatlan időre felfüggesztette az ilyen típusú, fogékony fajokat tartó gazdaságokban végzett gyakorlatot és a teleplátogatásokat.
Ne menjünk a fertőzött telepek közelébe!
TETEMEK ELFÖLDELÉSE
Az elföldeléssel járó ártalmatlanítás viszonylag hosszadalmas folyamat, nem egyik pillanatról a másikra történik. A megfelelő helyek kijelölése szakmai tapasztalatot és hozzáértést igényel, ahogy az állatok, majd az állati hullák kezelése is. A híresztelésekkel ellentétben a tetemekre nem csak egy vékony földréteg kerül, amiből mindenhol „felbugyog” az állatok vére.
Az elföldelés a sok rossz megoldás közül a legkevésbé rossz.
Valójában a tetemek anaerob (levegőtől elzárt) bomláson mennek keresztül, ásványi anyagokra és szerves anyagokra bomlanak. Ez a folyamat gázok és folyadékok képződésével, a gödrök tartalmának összeesésével jár. A gázok a talajból feltörve távoznak, a folyadékokat a rétegek közé tett felszívó anyagok (pl. szalma) kötik meg. Nagy mennyiségű állati tetem egyidejű bomlásánál ezek a bomlási termékek jelentős mennyiségben képződnek, emiatt a folyadék és a gázok egy részét is a felszínre hozhatják még akkor is, ha több mázsa felszívó anyagot juttatnak a hullák közé. Teljes lezárásnál a gázok képződése miatt a tetemek túlnyomásos állapotba is kerülhetnek, ami végső esetben a hullák robbanásához vezethet.
ANGLIAI TAPASZTALATOK
2001-ben az Egyesült Királyságban a nagy RSZKF-járvány idején a leölt állatokat azzal is óvták a felrobbanástól, hogy a bendőjüket felnyitották, és így kerültek az égetőbe. Ott azért választották a szakemberek az égetést mint ártalmatlanítási eljárást, mert az esős, hűvös idő nem tette lehetővé a jogszabályoknak megfelelő gödrök ásását. Egy-egy ilyen gödörnek elég mélynek kell lennie, miközben a talaj vízzáró rétegeire is tekintettel kell lenniük a szakembereknek a helyszín kiválasztásánál. Erre azért van szükség, hogy a bomláskor keletkező csurgalék ne kerülhessen a talajvíz mélyebb rétegeibe, ezáltal ne terjedhessen a vírus, és ne szennyeződjön az ivóvízbázis. A gödröket több napon keresztül, fokozatosan temetik be, amely folyamat végén az ártalmatlanított állatok felett legalább 3 méteres földréteg lesz. A mentesítés során az állattetemek felületét folyamatosan fertőtlenítik, így a felszínen megjelenő bomlástermékek nem hordozzák a kórokozót.
A teljes cikket a Magyar Állattenyésztők Lapja áprilisi számában olvashatják
