Akik előrelátók voltak, és megtehették, azok már évekkel ezelőtt belevágtak energetikai fejlesztésekbe, maguknak termelnek áramot, és folyamatosan optimalizálják a működésüket. Ők most szerencsés esetben nulla közeli szerény jövedelmezőséggel tudnak működni.
Sajnos, akik eddig ezt nem tették meg, azok most nagyon nehéz helyzetben vannak, mert a felhalmozódó veszteség miatt a támogatott telepkorszerűsítési pályázatokhoz a saját erőt nem tudják hozzátenni. Pedig egy korszerű és egy kevésbé korszerű telep fajlagos energiaköltsége között akár több mint kétszeres is lehet a különbség.
Az elmúlt időszakban a takarmányra és energiahordozókra fordítandó összeg több mint duplájára emelkedett. Ennyi tartalék az állattenyésztésben nem képződött az elmúlt években, sőt ennek ellenkezője történt, a gazdaságok zöme felélte tartalékát.
Persze az sem normális, hogy a villamosenergia piaci árát a legdrágábban üzemelő erőmű áraihoz igazítjuk. Mit szólnának az emberek, ha a tej bolti árát a legdrágábban termelő üzem értékesítési árához igazítanák, és mindenki, aki olcsóbban termel, ezen a legmagasabb áron értékesíthetné a tejét? Az uniós áramár kialakítása pedig így néz ki, vagyis a villamosenergia-modellben az áram árát a fogyasztás fedezéséhez még éppen szükséges, legdrágábban üzemelő erőmű termelési költsége határozza meg.
Ha növekvő sorrendbe rendezzük az erőműtípusokat az egységnyi áram (megawattóra) előállítási költsége alapján, akkor a napelem, szélkerék, vízerőmű, atomerőmű, szén- és gázerőmű, végül pedig a kőolajerőmű rangsort kapjuk. Mivel a villamosenergiát olcsón előállító erőműtípusok (nap-, szél-, víz- és atomerőművek) nem mindig elegendőek a fogyasztás fedezésére, ezért a drágán termelő gázerőműveket is üzembe kell helyezni. A földgázár tehát annak ellenére meghatározó, hogy európai szinten a villamosenergia-termelés mindössze 20-30 százalékát adja (nálunk 26 százalékot).
Az elszálló energiaárak miatt több tagállam is az árképzés megváltoztatását javasolta. Az egyik megoldás a villamosenergia árának teljes vagy részleges függetlenítése a földgáztól. A Bizottság nyár elején engedélyezte, hogy Portugáliában és Spanyolországban
a hatóságok árplafont alkalmazzanak a villamosenergia árába beépülő földgázra, és állami pénzből kompenzálják a termelőket. Az intézkedéssel sikerült leszorítani az árakat, cserébe ugrásszerűen megnőtt az olcsó áram exportja a szomszédos Franciaországba. A rendszer uniós szintre való emelésének a legfőbb akadálya a tagállamok finanszírozó képessége.
További lehetőség egy új piaci modell bevezetése, amikor az elektromos áram árát nem a legmagasabb határköltségű erőműtípus határozza meg. A végleges ár megállapítása során azt vennék figyelembe, hogy az erőművek milyen arányban veszik ki részüket a villamosenergia-mérlegből. Az elképzelést támogató görög kormány szerint ezzel a megoldással akár ötven százalékkal is csökkenteni lehetne a villamosenergia árát, mivel a kereslet által vezérelt földgáz az energiamixnek kevesebb mint a harmadát teszi ki, és részaránya az energetikai átállás során tovább fog csökkenni.
Beszélhetnénk még a rendszerhasználati díjakról és az áfáról is...
Ezzel a fejtegetéssel arra szerettem volna rávilágítani, hogy a nem normális árak a nem normális piaci mechanizmusok és a mögöttük álló érdekek miatt alakultak ki. Minél többen látják ezt, annál nagyobb esély van arra, hogy a döntéshozóktól ki lehet csikarni a változást.
Dr. Wagenhoffer Zsombor
