A kormány június 18-án szüntette meg a veszélyhelyzetet, és járványügyi készültséget léptetett életbe. Ez egyebek mellett azt is jelentette, hogy – az előírások betartásával – újra lehet személyes jelenlét mellett egyeztetéseket, elnökségi, szakbizottsági üléseket és közgyűléseket tartani. A koronavírus-járványhelyzet miatt a tenyésztőszervezeteknek szeptember 30-ig van lehetőségük közgyűléseiket megtartani, éves beszámolóikat benyújtani.
A fentiek miatt augusztusban és még szeptember első felében is egymást érik a közgyűlések, amelyek egy részén tisztújításra is sor kerül. Erre a tenyésztőszervezetekben jellemzően 4 vagy 5 évente kerül sor.
Egy ideje már visszatérő dilemma a fiatalítás kérdése. A ma működő egyesületek és szövetségek döntő része több mint 25 éve, a kilencvenes évek elején alakult. A szervezetek társadalmi elnökei mellé jellemzően a harmincas éveikben járó, agilis, a szakmájuk iránt elkötelezett fiatal szakemberek kerültek ügyvezetőnek vagy titkárnak.
Ők ma már nyugdíjkorban vagy annak közelében vannak.
A generációváltás minden területen időszerű és nehéz kérdés, de az állattenyésztésben különösen az. Aki ebben a csodálatos, de egyáltalán nem könnyű szakmában eltölt negyven évet, annak életmódjává válik az, amivel foglalkozik, és ebből a „mókuskerékből” önként kevesen szállnak ki. Az is tény, hogy csak az tud egy életet ledolgozni a tenyésztésben, aki kellően konok ember, és nem adja fel egykönnyen a dolgokat. Ugyanakkor ezek a tulajdonságok a lant letételében nagyon erős gátat jelentenek.
Szóval, érdekes szakma a miénk, hiszen ide sem bekerülni, sem bent maradni, sem kiszállni nem könnyű. Harmadik generációs állattenyésztőként van némi személyes tapasztalatom is ebben.
Napjaink legfontosabb és egyben talán legnehezebb feladatai közé tartozik – ami nemcsak a mi jövőnket, de az ágazat sorsának alakulását is meghatározza majd – az idősebb, tapasztalt és a fiatal, lelkes kollégák helyes arányának kialakítása a tenyésztőszervezetek döntéshozó testületeiben, és a vezetésben pedig a fiatalítás. Ez az igazi tétje a most zajló tisztújításoknak.
A világ rettenetesen felgyorsult, és ezt a tempót a fiatalabb generációk nyilván könnyebben tudják felvenni. A digitalizáció hatalmas előnyei mellett komoly veszélyt is jelent mindazokra, akik, ha nem is tekinthetők digitális analfabétáknak, de sokkal nehezebben ismerik ki magukat a sok kütyü és okos műszer között.
Nem szabad ugyanakkor szembeállítani egymással a generációkat, van elég dolog, ami amúgy is feszültséget okoz köztük. Ezt szokták generációs szakadéknak hívni.
Idősnek és fiatalnak meg kell becsülnie egymást, és meg kell adni a tiszteletet kölcsönösen egymásnak, akkor tud őszinte párbeszéd és együttműködés kialakulni, ami a tenyésztőszervezetek közösségeinek alapja kellene, hogy legyen.
Sajnos ebben a tekintetben nem állunk túl jól, és ebben az idősebb generációnak sokkal nagyobb felelőssége van! Szép számban vannak olyan tenyésztőszervezetek, amelyek hamarosan belezuhanhatnak (vagy már bele is estek) a generációs szakadékba, magukkal rántva fajtákat és tenyésztői közösségeket.
Bízom benne, e sorokat olvasva sokan elgondolkodnak, vajon mennyire sikerült vagy sikerül majd ezeket az elveket megvalósítani és azon, hogy nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit elmulasztunk megtenni.
Dr. Wagenhoffer Zsombor
