Vezércikk - Küzdeni kell őshonos fajtáinkért!

„Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,

Nézhetünk utána nevetve vagy sírva.

Sokan biz örömest búcsúznak el tőle,

Azt várják, hogy különb lesz a követője.

Itt állok magam is, azt óhajtom itten,

Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben.

A mezőkön áldást, a hazában békét,

Az emberek szívében boldog egyetértést.

Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,

Adjon az Úr Isten Boldog Újesztendőt

nékünk."

 

Január elején nagyon fontos tárgyalásokat folytattunk a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) szakembereivel az őshonos haszonállat fajtáink fennmaradása szempontjából óriási segítséget jelentő támogatási rendelettel kapcsolatban. Mint minden támogatásnak, ennek a jogcímnek is átláthatónak és ellenőrizhetőnek kell lennie. Komoly nehézséget és nem kevés fejtörést okoz a hivataloknak az állattenyésztés sajátosságainak figyelembevétele.

A cél kell, hogy szentesítse az eszközt! Esetünkben a cél, a veszélyeztetett fajtáink megmentése és fenntartása, nem pedig az, hogy már működő támogatási jogcímekhez hasonló rendszert alkossunk. Nem feltétlenül igaz és jó, ha a beruházási vagy állatalapú támogatásoknál alkalmazott módszert próbáljuk működtetni a kétszintű őshonos támogatási rendszer esetén is. Tény, hogy sokkal egyszerűbb egy gép-, vagy műszaki beruházás megvalósítása és ellenőrzése, mint például az évenként elvégzett besorolás (nukleusz, fajtafenntartó) megértése és nyomon követése. Nem könnyű feladat meggyőzni a hatóságot arról, hogy a tenyésztőszervezetek saját érdeke és felelőssége, hogy a gazdák ne adjanak be több egyedre kérelmet, mint amennyire támogatás igényelhető, azaz ne legyen túligénylés. Az Európai Unió jogszabályban rögzítette az őshonos fajták támogatható létszámának felső határát, amelyet a magyar szürke és magyartarka kivételével még csak megközelíteni sem fogunk tudni a támogatási időszak végén, azaz 2014-ben! Ló, sertés és juh fajtáink esetén a támogatási felső határ 15– 17, a baromfifélék tekintve mindössze 7–10 százalékát érhetjük el legjobb esetben! Az őshonos fajták támogatására elkülönített forrás még 2 százalékát sem éri el a II. tengely pénzügyi keretének, ugyanakkor hónapok óta arról beszélnek, hogy a tavaly meghirdetett támogatási jogcímekre beérkezett túligénylések miatt jelentős forrásfeszültség van. Már most felhívjuk a figyelmét mindenkinek, hogy az őshonos támogatások Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban rögzített forrására teljes egészében szükség van. A keret szűkítése (más jogcímekre történő átcsoportosítás) a kritikus helyzetben lévő fajták fenntartását megakadályozhatja.

Érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy több mint két év előkészítő munka után még csak most tartunk ott, hogy a jogszabály végrehajtásának részleteiről tárgyalhattunk! Következmények nélküli országban élünk, azaz nagyon ritkán nevezünk meg és kérünk számon felelősöket az elkövetett baklövéseik, károkozásuk vagy el nem végzett kötelességük miatt. Mi azon vagyunk, hogy ez ne lehessen így. Nem akarunk és nem is fogunk beletörődni abba, hogy emberek és családok ezreinek léte és megélhetése, több száz év alatt kitenyésztett fajták jelene és jövője függjön néhány, a munkáját sajátos felfogásban végző jogalkotótól! Sietve teszem ehhez hozzá azt, hogy minden tiszteletünk és köszönetünk azoknak a minisztériumi és más hivatali tisztségviselőknek, akik idejüket és energiájukat nem kímélve segítik a magyar állattenyésztőket! Rájuk támaszkodva és minden erőnket összeszedve fogunk dolgozni azon, hogy az őshonos rendelet heteken belül végre hatályba léphessen.

Wagenhoffer Zsombor