Vezércikk - Húzóágazat vagy süllyedő hajó?

Gazdasági válság van a világban, nem is akármilyen. A kilátások a következő tíz évet tekintve nem jók. Ez különösen rossz hír nekünk, állattenyésztőknek. Az ágazatok mélyrepülése hosszú ideje tart. Olyan mértékben összezsugorodott, illetve meggyengült az a termelői kör, akikre a fejlesztést alapozni lehetne, továbbá annyira üres az államkassza, hogy az elkövetkező néhány évben a trend megfordításához valami csodának kellene történnie. A csodában persze reménykedhetünk, de addig is jobban tesszük, ha higgadtan végiggondoljuk a lehetőségeket.

A kormány az idei és a jövő évi költségvetésében is mintegy 50 milliárd forint összegben akar és tud a nemzeti költségvetésből közvetlen támogatást nyújtani az állattenyésztőknek. Ehhez jönnek még a társfinanszírozásos vidékfejlesztési pályázatok, amelyek között már alig akad kimondottan állattenyésztőknek szóló. Akárhogy osztunk és szorzunk, arra a következtetésre jutunk, hogy ennyi pénz messze nem elég az állattenyésztés mélyrepülésének megállításához.

Ki kell mondani: ahhoz, hogy az állattenyésztés és a magyar mezőgazdaság húzóágazattá váljon, amint azt Orbán Viktor miniszterelnök úr az utóbbi időben több helyen is nyilatkozta, ennél sokkal több kell. Álmodni persze megpróbálhatunk, csak üres és a reménytelen jövő miatt összeszorult gyomorral már azt is nagyon nehéz. Félreértés ne essék: a pénzt, amit az állattenyésztők támogatásként kapnak, nagyon meg kell becsülni. Értékelni kell azt a kormányzati szándékot, hogy az ágazat támogatottsága legalább szinten marad, hiszen sok más szektorban dolgozók irigykedve néznek ránk.

Azt azonban nem szabad elhinni senkinek, hogy ennyi forrás és az eddig megtett intézkedések kimozdítják az ágazatot a holtpontról. A jelenleginél nagyobb állami szerepvállalás nélkül legfeljebb akkor lenne esély a fellendülésre, ha holnaptól a felvásárlók a magyar sertésért, tejért, tojásért a mindenkori piaci ár legalább 20 százalékával többet lennének hajlandók fizetni a következő évtizedben. Ennek esélye egyelőre igen csekély, de azon vagyunk, hogy ez így legyen.

Mit lehet akkor tenni? Várni és reménykedni, hogy majd csak lesz valami? Ez a gazdaemberre nem jellemző, hiszen akkor már rég éhen halt volna a családjával együtt. Azt azonban látni kell, hogy az állattenyésztők többségének nincs tartaléka a szükséges fejlesztésekhez, a bankok zöme pedig elzárkózik a szektor finanszírozásától.

Ahhoz, hogy a mezőgazdaság, benne az állattenyésztés, a magyar gazdaság egyik húzóágazata legyen, megvannak az adottságaink. A világban az élelmiszer-előállítás kulcsszerepet fog játszani a következő évtizedek gazdasági fejlődésében. Ezt úgy tűnik a magyar kormány is felismerte. Amennyiben azonban a fent említett 50 milliárd forint normál finanszírozáson túl nem tud/akar több forrást az ágazatra szánni és nem lát neki haladéktalanul a hosszú hónapok óta várt intézkedéseknek (értsd: ágazati stratégiák megvalósítása), akkor a húzóágazat helyett marad a süllyedő hajó.

Wagenhoffer Zsombor