Vezércikk - Bízni magunkban és megbízni egymásban

Év végén a gazdaember számadást készít az elvégzett munkákról, értékeli az eredményeket és jobb esetben elkezd gondolkodni, milyen teendők várnak rá, amiket majd el kell végezni a kitűzött céljai eléréséhez. A visszatekintést mi magyarok szeretjük úgy kezdeni, hogy „egy nagyon nehéz évet hagyunk magunk mögött”, vagy „ez megint nem a mi évünk volt”. Sírva vígad a magyar – tartja a bölcs mondás és mennyire igaz! Nagyon szeretjük magunkat sajnálni, sajnáltatni. A panaszkodásban egymásra licitálunk. Ahogyan öregszünk, egyre többet emlegetjük, hogy bezzeg régen milyen jó volt ez meg az és ez a mai világ sokkal rosszabb. Egy valamiben biztosan: senki sem olyan fiatal, mint „azokban a régi szép időkben”.

A kesergés nem az én asztalom és amúgy sem megyünk semmire vele! Mindig csodálattal tekintettem azokra az emberekre, akik a sanyarú helyzetben nem elcsüggednek, hanem a lehetőségekről, a terveikről beszélnek, akik a probléma helyett annak megoldására összpontosítanak. Osztom Kemény Dénes bölcs szavait: szerencséje mindig annak van, aki többet tesz a siker érdekében.

Gyakran szeretik emlegetni, hogy azért ilyen kilátástalan az állattenyésztés helyzete, mert nincs az ágazatnak stratégiája. Pedig, ha tudnák, mennyi, de mennyi stratégia lapul fiókokban vagy van elmentve számítógépek merevlemezén! Úgy gondolom, aki ilyen hangzatosnak tűnő kijelentéseket tesz, az
inkább a zavarosban akar halászni, és képtelen konkrét elképzelésekkel, megoldásokkal előrukkolni. Az ezer sebből vérző magyar állattenyésztésnek megoldásokra, tettekre kész, küzdeni tudó gazdálkodókra és nem stratégiákra meg kesergő emberekre van szüksége.

Szeretünk összeesküvés elméleteket is szövögetni. Ezt gyakorta olyan szintre vagyunk képesek fejleszteni, hogy teljesen kizökkenünk a „való világból”, elveszítjük a realitás érzékünket, egyre többen válnak gyanússá körülöttünk, és nem vesszük észre, hogy egyre többször mutogatunk másokra vagy okoljuk a környezetünket a saját hibáink miatt. Ilyenkor már eszünkbe sem jut, hogy a másik sikerének titka nem elsősorban a külső körülményekben, hanem magában az emberben rejlik.

Sajnálatos tény, hogy a közelmúltban a gazdák összefogására, a szervezett tenyésztésre, termelésre és értékesítésre tett igen erőteljes próbálkozások a sertés-, vagy a juhtartók körében egyelőre kudarcba fulladtak. Itt kell idéznem Wekerle László professzort, aki azt írta egyik cikkében: nehezebb feladat a magyar termelői összefogást megteremteni, mint a Holdra szállást megszervezni. Romano Prodi egykori EU Bizottság elnök és olasz kormányfő szerint a magyarok mindig mindent jobban tudnak, és mennek a maguk feje után.

Csüggedni ezek ellenére sem szabad, folytatni kell a próbálkozást és az apró előrelépéseket fel kell tudni ismerni és meg kell becsülni! A rendszerváltás (vagy sokak szerint inkább módszerváltás) sem volt egyszerű „mutatvány” és hosszú évekig tart(ott), ám a szemléletváltásra még ennél is több időre van szükség.

Az elmúlt hetekben megkezdődött a hangos gondolkodás az Európai Unió közös agrárpolitikájának jövőjéről. 2010-ben a Bizottság elkészíti félidős felülvizsgálatát és iránymutatásokat tesz a 2014-2020-as  időszakra vonatkozóan. Az egyre inkább látszik, hogy a mezőgazdasági termelés közvetlen támogatását
csökkenteni fogják, miközben az agrár környezet-gazdálkodási és vidékfejlesztési célokra több forrást biztosítanak. A mezőgazdaság jövője nem csak azon múlik, hogy a világ népessége és GDP-je hogyan gyarapodik, hanem azon is, hogy milyen a társadalom megítélése. Jelenleg az agráriumnak sem gazdasági sem társadalmi szinten nincs elég szövetségese – mondta nemrég Róna Péter neves közgazdász professzor. Az érdekegyeztetés helyett képesség egyeztetésre van szükség, hogy a komparatív előnyeinket  ihasználjuk. A legnagyobb profit azé, aki a hozzáadott érték előállításának legnagyobb hányadát tartja a kezében. Az árat is ő fogja leginkább meghatározni.

Próbáljunk meg sokkal jobban bízni önmagunkban, akkor könnyebb lesz megbízni egymásban is! Minél többen gondolkodunk így, annál sikeresebbek leszünk és rajtunk keresztül az ágazat is. E gondolatokkal kívánok minden kedves olvasónknak áldott, békés karácsonyt és boldog, sikeres újévet!

Wagenhoffer Zsombor