Vezércikk - A te(l)jes igazság

Talán pont egy évvel ezelőtt kényszerített az élet minket arra, hogy napi teendőink elvégzése mellett egy egészen más és új területen is kipróbáljuk az erőnket. A tenyésztőszervezetek jól meghatározott szabályok szerint, a tenyésztésszervezés gondosan kijelölt keretein belül végzik munkájukat. A harcos érdekképviselet ez ideáig nem tartozott a szokványos feladataink közé. Kipróbáltuk és kénytelenek vagyunk folytatni küzdelmünket.

A tejágazatban tapasztalt gondjaink nem tegnap kezdődtek. Jelen írásomban nem is kívánok azzal foglalkozni, hogy milyen siralmas a helyzet –, hiszen ezt objektíven több fórumon, médiában elmondtuk és e számunkban is olvashatnak erről – hanem arra szeretnék választ keresni, miként juthattunk el ideáig. Ki, vagy mi a felelős a kialakult helyzetért és mit tehetünk ennek az áldatlan állapotnak a megváltoztatására?

Több élelmiszergyártó óriás cég igyekszik a legkörmönfontabb eszközökkel elhitetni a vásárlókkal, hogy az állati termékek, ezen belül a tej és tejtermékek fogyasztása jelentős egészségügyi kockázattal jár és az ô ipari körülmények között, a természettől elrugaszkodott, alkimista módszerekkel szintetizált termékeik hordozzák a hosszú élet és az egészség ígéretét. Gondoljunk a vaj kontra margarin ügyre, vagy a tojásfogyasztást pellengérező koleszterin ellenes kampányokra.

Hamis szavak és érvek – az elvtelen profithajhászók bértollnokaitól. A magyar lakosság kellő bölcsességgel átlát ezen, hiszen mindkét termékkör fogyasztása növekszik. Van még hova fejlődni: a fejlett nyugati civilizáció nagyságrendekkel több tejet és tejterméket fogyaszt. Érdemes elgondolkodnunk, miért keletkeztek az ún. relatív feleslegek, miközben azon termékek eladott mennyisége, amelyek elvárhatóan tejből készülnek növekedést tudott mutatni azonos időszakban. A válasz elképesztő! A vegyészek, kémikusok olyan mesterséges ízekkel, aromákkal, színezékekkel, adalékokkal állnak elô, amelyek a felhasználók számára ugyan jelentős „költség megtakarítást” eredményeztek, de hosszú távon egészségügyi kockázatot jelenthetnek. Jakab Lajos kollégám korábbi írásában hívta fel a figyelmet arra, ha valaki egy szép nyári napon a strandon sajtos tejfölös lángost kér, akkor jó eséllyel „hidrogénezett, átészterezett növényi olaj hozzáadásával készült frissföllel” megkent és ráreszelt „sajt ízű növényi tömböt” kap… A példákat sorolhatnánk napestig.

A probléma hátterében a jó erkölcs és etika által diktált tisztességes magatartás gátlásaitól megvált multinacionális kereskedelmi vállalatóriások állnak, amelyek elszabadult fenevadként garázdálkodnak. Az EU több mint egy éve próbál fogást találni rajtuk és rávenni őket a tisztességes kereskedelmi magatartásra. Sajnos nem sok sikerrel. Nehéz elfogadni, hogy a döntéshozók miért erőltetik azt a számtalan esetben megcáfolt és idejét múlt közgazdasági elvet, hogy a piac jótékony szerepe helyre teszi ezt a folyamatot. Általános értelemben és meghatározott feltételek mellett (közel egyforma erővel és potenciállal rendelkező piaci szereplők) egy idealizált világban ez akár igaz is lehet. A tej termékpálya és a kisebb nemzetek GDP-jével összevethető gazdasági potenciállal rendelkező multinacionális hipermarketek nem felelnek meg a fenti feltételeknek.

A tej termelését jelenleg jól-rosszul, de legalább szabályozott körülmények között tartó kvótarendszer felszámolása, a termelés liberalizálása már a második fázisában is igen jelentős károkat fog okozni a termelőknek, a harmadik fázisban pedig a fogyasztóknak is! A kvótarendszer eltörlésével először elszabadul a termelés, majd a felvásárlási árak zuhanása következik. A versenyben megmaradó hatalmas mega-üzemek radikális hatékonyságjavító lépések bevezetése után átveszik a termék-előállítás döntô hányadát. Meghatározó erejüket kihasználva elérik az árak emelését és közvetett módon a fogyasztói árak is korábban nem látott szintre emelkednek.

Tényleg ezt akarjuk? Mi biztosan nem. Becsületes munkával tisztességes megélhetés! Elavult demagógia volna ez? Bízunk benne és teszünk is érte, hogy ne így legyen.