Szakirodalom - Legyünk büszkék rovott múltunkra!

Lapunk hasábjain évekkel ezelőtt Szűcs István kezdeményezésére – ugyanezzel a címmel – már ismertetést adtunk a magyar rovásról. A fenti cikk kapcsán érdemes röviden föleleveníteni e sajátos magyar kultúrkincsünkkel kapcsolatos ismereteinket.

 

A magyar rovásszámrendszer feltűnő hasonlóságot mutat a kézen való számolásból kialakult etruszkkal (ötven alatt a római alapszámok is ebből származnak). Ez az első négy számot (I– IIII) az ujjak, a V-formájú 5-ös számot a hüvelyk- és mutatóujjra egyszerűsített félkéz jelképezi. Ebből kettő összefordítva (X) a 10-es; ennek közepébe húzott függőleges vonal a tízszerezést (50), két egymásra fordított 50-es jel a 100-at, ennek vízszintes áthúzása (tízszerezése) pedig (a nyolcágú rozetta) 1000-es számot jelenti. A számképzésnek többféle jelsora alakult ki. A folyamatos számrovás összeszámlálását elölről kell kezdeni, az összegező számrováson pedig a mindenkori összeg az utolsó nagyobb számból leolvasható. A cikk folytatása januári számunkban.