Szakirodalom - Emlékeim a hortobágyi adventről

Advent végére tényleg megmutatta magát néhány napra a nagy hó, még ha nem is a címben leírt módon. Mert a november végi ünnepi beteleléskor még csak az eső csurgott a jószág hátára, meg a vendégek nyakába is (köztük volt egy kisbusznyi rajongó pesti „szürkebarátunk” is). A zord idő ellenére sok kedves gulyással és pásztorral szorítottam kezet, ittam erős paprikás forralt bort – lassanként áthatott a lelkesedés is, pedig az egyik cipőm is elmerült a sárban. Az ünnepélyes behajtásra kijelölt összes pusztai „fegyvernem”: minden fajú jószágok, fogatok és díszes ünneplőbe öltözött pásztorok érkeztek a vásártérre a Kilenclyukú hídon át, hogy legtekintélyesebbjeik elszámoljanak a kezükre adott állományról, mégpedig – a magyar pásztortársadalom századokon keresztül használt éves számadási „okiratával” –, valódi rovásfára (a biztonság kedvéért betűkkel is följegyzett) vésett adatok alapján. A cikk folytatása januári számunkban.