Kiállítás - Elismerések

1949-ben született Budapesten. 1973-ban agrármérnöki diplomát szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, majd egy évig az Ascherslebeni Állami Gazdaságban gyakornokként dolgozott. A Magyar Lóverseny Vállalathoz 1974 szeptemberében került, ahol közel hat évig dolgozott csoportvezetőként. 1980 márciusától az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetnél, illetve annak jogelődjénél dolgozott. Kezdetben a kettős és tejelő szarvasmarha állományok ivadékvizsgálatának tenyésztés-szervezésével foglalkozott. Nagy szerepe van az utódellenőrzés metodikai rendszerének átalakításában, a BLUP eljárás kifejlesztésében és országos szintű bevezetésében. Közreműködött a szarvasmarha-tenyésztés központi adatbázison alapuló informatikai rendszerének (SZIR) létrehozásában. 1986-ban doktori címet szerzett „Tenyészbikák tejtermelő képessége átörökítésének összehasonlító vizsgálata” című doktori értekezésével. Az 1989-ben létrehozott Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének első ügyvezető igazgatója 1995-ig. Az Európai Holstein-fríz Konföderáció és a Holstein-fríz Világszövetség elnökségének tagjává választották és kelet-európai képviselőként 1996-tól az OMMI, 2007-től az MGSZH Állattenyésztési Főosztályát irányította 2009 decemberéig, nyugdíjba vonulásáig, ahol az uniós tagságunk kapcsán szükségessé vált állattartás-, és tenyésztés-informatikai rendszerek fejlesztésén dolgozott. Legfontosabb feladata a szarvasmarha, sertés, juh és ló egységes azonosítási és nyilvántartási rendszereinek országos szintű bevezetése volt.

 

A mezőgazdasági tudományok doktora (született: Tiszakórod, 1915. november. 14.) egyetemi tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen (1933–37) és a königsbergi Albertus Egyetemen (1943–44) végezte. 1938-ban doktorált, s kezdte pályafutását a Haltenyésztési Kutatóintézet munkatársaként. 1947-től az Agrártudományi Egyetem tanára. 1956–61 között az MTA tihanyi Biológiai Kutatóintézetének igazgatója, közben egyetemi előadó. 1961–68 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Állattani Tanszékének vezetője, a hidrobiológia oktatásának és szakképzésének elindítója, 1964–66 között az egyetem rektora (2003-tól díszdoktora). 1968 és 1996 között tól 16 országban működött, főként mint a FAO halbiológiai fejlesztési szaktanácsadója. 1996-ig 24 fejlődő ország haltenyésztését szervezte meg, miközben az ő irányításával épültek Franciaországban, Ausztriában, Németországban és Romániában az első halszaporító állomások. Számtalan halfaj szaporításának kidolgozása, a halgazdálkodás szerves- és szervetlenanyag-ellátásának megoldása, a haltenyésztést és halgazdálkodást segítő eljárás kidolgozása fűződik a nevéhez. Köztük legjelentősebb a ponty keltetőházi szaporításának megoldása volt, amely az egész világon forradalmasította a tenyésztését. Szakirodalmi tevékenysége is rendkívül kiterjedt: mintegy félszáz – magyar, német, angol, spanyol, portugál nyelvű – szakkönyv, valamint számtalan tudományos és gyakorlati szakcikk szerzője vagy társszerzője. 1977 óta a Halászat című tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke. Több külföldi tudományos társaság hívta meg tagjai közé, ill. tüntette ki tudományos tevékenységéért: pl. a Nemzetközi Vízigazdálkodási Társaság (World Aqua-culture Society) tiszteletbeli örökös tagja (1990), itthon Széchenyi-díjas (1993). A gödöllői Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének nyugdíjasaként szakirodalmi és szaktanácsadói tevékenységét ma is töretlen energiával folytatja.

 

MÁSz tenyésztő szervezeti díj - Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete

 

 

 

 

 

 

 

 

  

MÁSz Tenyésztési Nagydíj - Abaúj Charolais Zrt.