MÁSz állásfoglalása a KAP jövőjéről

 

 

A Közös Piac Agrárpolitikája a sok reform ellenére az európai integráció legsikeresebb intézménye, amelynek fennmaradása minden európai polgár érdeke. A költségvetés csökkentése csak abban az esetben fogadható el, ha az a közösség mezőgazdaságát, illetve abból élőket nem hozza nehezebb helyzetbe. Az ilyen módosításokat objektív hatástanulmányokkal kell alátámasztani. A Bizottság közelmúltban hozott rossz döntései (pl. tejágazattal kapcsolatos döntések) is elkerülhetők lettek volna, ha azokat magalapozott hatástanulmányok előzik meg. Az I. pillér (termelési támogatások) és II. pillér (vidékfejlesztési támogatások) közötti forrásátcsoportosítás indokolt lehet és támogatható, amennyiben az a termelők környezetvédelmi, állatjóléti előírásokkal, biodiverzitás megőrzésével kapcsolatos többletköltségeit is ellensúlyozza. Elengedhetetlennek tartjuk az I. pillér kizárólag közösségi forrásból történő finanszírozását a tagállamok igen eltérő pénzügyi helyzete miatt. A piacszabályozás lazítása helyett az ésszerű és gondoskodó központi piacszabályozás hívei vagyunk, hiszen a tagállamok termelésének összehangolása a belső és külső piacok megtartása érdekében is alapvető jelentőségű. Fontos cél kell legyen az erőfölényen alapuló piaci helyzetek felszámolása, a termelők kiszolgáltatottságának csökkentése. A tagállamoknak önrendelkezési jogot kell biztosítani a földpiaci szabályaik megalkotásában.

Az állattenyésztés az Európai Unió mezőgazdaságának stratégiai jelentőségű ágazata. A világ népességének dinamikus növekedésével folyamatosan bővül az állatai termékek iránti kereslet. A mezőgazdaságnak elsősorban a helyi lakosság élelmiszerellátását kell környezetbarát módon céloznia. Tarthatatlan, hogy kiváló természeti adottságokkal rendelkező régiók képtelen az önellátásra. Alapvető élelmiszereket sokszor több száz kilométer távolságból szállítják a fogyasztóhoz, ami jelentősen növeli az energiaszükségletet, és növeli a vidéki munkanélküliséget. A vidékfejlesztés elképzelhetetlen a vidék árutermelésbe kapcsolása nélkül. Az árutermelés fellendítésével az önellátás javul, a lakosság helyben jut munkához, a környezet infrastruktúrája fejlődik, a vidék tájképének megőrzésére jobb lehetőségek lesznek.

Az Európai Unió éghajlati és földrajzi adottságai kedveznek az állattenyésztésnek, így a közösség a legtöbb állati termékből önellátásra képes. Ezek ellenére az elmúlt évtizedben az EU önellátási képessége sokat romlott (nem önellátó marhahúsból, juhhúsból). Ezt a veszélyes tendenciát meg kell állítani és hatékony intézkedéseket kell elfogadni az élelmiszerfüggőség minimalizálására. A mezőgazdasági termelés, az állattenyésztés megbecsülésén, társadalmi megítélésén még sokat kell javítani. Ez alapvető jelentőségű, hiszen a lakosság hozzájárulása nélkül az európai mezőgazdaság és állattenyésztés (rajtuk keresztül pedig a lakosság) teljesen kiszolgáltatottá válik a nemzetközi kereskedelemnek. A környezetvédelmi, az állatjóléti vagy a nyomonkövethetőséggel kapcsolatos beruházások nem termelő fejlesztések, a jövedelmezőséget rontják. Az állattenyésztők önmaguk nem tudják átvállalni ezek többletköltségét, mert akkor teljesen versenyképtelenné válnak. A jövőben el kell ismertetni a piaccal ezeket a többlet költségeket vagy úgy, hogy a piacra (lakosságra) hárítjuk vagy úgy, hogy központi költségvetésből finanszírozzuk, de akár ezek kombinációja is elképzelhető. Ehhez az út úgy vezet, hogy először a fogyasztókat kell meggyőzni, miért drágul az adott termék. A II. pillér várható bővítésekor ezeket szem előtt kell tartani.

Fontos kihívás a támogatások átláthatóságának javítása. Az állampolgárokat tájékoztatni kell, kik, mire kapnak támogatást. Meg kell győzni a lakosságot arról, hogy a mezőgazdaság több mint egyszerű termelés, hiszen az ökoszisztémáról, a környezetünkről van szó, amelynek fenntartása a termékek jelenlegi piaci áraiból kevés kivételt leszámítva nem oldható meg jövedelmezően. Fontos, hogy az emberiség ún. ökológiai lábnyomának költségeit ne elsősorban a termelő ágazatok viseljék, hanem az olcsó élelmiszerek haszonélvezői, a fogyasztók is vegyék ki részüket ebből.

A termeléstől elválasztott támogatásokat olyan ágazatokban ne lehessen alkalmazni, amelyek esetén az EU behozatalra szorul. Ide tartozik a legelőre alapozott állattartás (anyatehén, anyajuh tartás), amely ráadásul kiemelten fontos környezetvédelemi célokat is szolgál. Ezeknél az ágazatoknál termeléshez kötött támogatásokra van szükség és ösztönözni kell a gyepterületek kérődzőkkel történő hasznosítását.

Felül kell vizsgálni a bázis alapon fizetett támogatásokat, hiszen azok egy múltbéli állapotot tükröznek és nincsenek tekintettel a jelenlegi helyzetre.